Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 4. szám - Kabdebó Tamás: „33” (emlékezés)
Az érettségi utáni nyár, az 1952-es, ragyogóbb volt, egy ideig, minden megelőzőnél. Akkor múlt tizennyolc esztendős, és életében először beleszeretett valakibe. A hamvas barackhoz hasonló uszodai lányok közül már eddig is sokakat meggusztált, de aki formás volt, ostobának bizonyult. Egyszer, véletlenül, a tréningek szünetében, egy olyanra akadt, aki bájos is volt, értelmes is. Randevúzni még, anno Dece- bál, Baján kezdett, 15 éves korában, mikoron először Marcsit kísérgette, majd Mártát, egy Baján nyaraló karcsú, pesti diáklányt. Izgalmas volt összebújni vele a Központi Moziban, és misztikusnak tetszett, mikor kiderítette, hogy a rákövetkező nap, a lány menstruálni kezdett. Az uszodában volt egy vastag bájakkal, virsli ajakkal megáldott leányzó, akit a Jóisten is a brűgölőbe való tapizásra teremtett - tőle tiltották el. Az edző szava olyan volt, mint a klauzura, vagy a szüzességi fogadalom. Mikor a válogatottság esélye nem kísértett többé, az aszkézis egyszerre fölöslegesnek tűnt. Almaiban Böbét, akibe a haja tövéig beleszeretett, Kárászra vitte, a kis templomba, oltár elé, s a nászéjszakájuk, mint a régimódi regényekben, csak ezután következett. És mi következett? Sem állás, sem lakás, sem kilátások, sem egyetem, csak a nagy tüskésdisznó világ. Beszélgetések, hosszú séták, körözöttes zsemlyék, mozi. Azután két év űr, majd újrakezdés, testileg tapasztaltabban, érzelmileg ugyanolyan ártatlanul. Addigra már protagonistánk magyarszakos egyetemista, s az egykori úszó és műugrólány hivatalban dolgozik és körülötte pattognak a fiúk, a férfiak. (Hősünk akkoriban kérdezi meg évfolyamtársától, Konrád Gyuritól: „Hogy csinálod, Gyurikám?” „Mármint?” „Hogy olyan nőkkel osztod meg az ágyad, akiket szeretsz? Nekem eddig csak vagy ez, csak vagy az sikerült.” Gyuri rejtélyesen mosolyog.) Az Egyetemi könyvtárba járnak a lánnyal. Oscar Wilde meséit olvassák ott, a Kossuth Lajos utcán, a Reáltanoda utcán, a Körúton róják a kilométereket. Káté nem búja elviselni, hogy más is van a lány körül, továbbá nem látja lehetőségét annak, hogy sorsuk együtt kibontakozzék: a lány mögött egy óriáscsalád terhe, őmaga pedig árva bölcsész, egy széllelbélelt lódenkabáttal és egy foltozott oldalzsákkal?9 Aztán még egyszer összesodródnak, 1955 nyarán, a Balatonon. Egy távúszás után egy hajóban utaznak. Utána a lány - már asszony - eljön füredi sátrába, beszélgetni, éjjel. A mentőcsónakot használva föl, visszaevezi őt Siófokra. Egyelőre nem tudják abbahagyni: fölmásznak együtt a Hármashatárhegyre és a Madách utca 8. alatt fejeződik be a séta. A következő napokat, éveket és évtizedeket elvágja előlük személyes történetük és a magyar történelem egésze is. (Folytatjuk) 19 Egy évfolyamtársnője megjegyzést tett erre, mire ő: „Piperkőc járhat szebb táskával tán Én szellememben hordom eleganciám”, vágja oda, nevetve. 33
