Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 4. szám - Gál Sándor: Szél (Két részlet egy versciklusból)
mely megkísért vízen ingoványon virágzó rétek felett szerelmes repülésben hangtalanul vagy alig megzizegvén ó ez a magasság is itt jön bennem része a test megviselt idejének s mintha mindez szél-gyalulta omlás pereme lenne mélység-szegély szurokszín virágkehely felemelhető tűz suhogás és suhogás a távolodás fáradtsága amikor nincs semmi könnyű sem látható sem láthatatlan nincs többé külön hiszen az értelem megérett arra hogy elfogadja az érkező pillanatot \Á Dedikáció a Külvárosi éj (1932) című kötetben 18
/
