Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 4. szám - Márton László: Az ígérgető (jelenet)

LEÓ: Maradj délceg, maradj büszke,

De ne maradj túl hiszékeny,

S ne légy elhamarkodott!

Tegyük fel, hogy csekélységem Sikerrel iparkodott Nagyságodnak a fejébe Rogyatni a koronát:

Mit érdemel e készségem? Kicsinyességemnek cserébe Nagyságod ezért mit ád?

LAMBERT: Ezüst? Arany? Drágakő? LEÓ: Nekem nem ilyesmi kő’. LAMBERT: Grófi rang? Hercegi birtok? Püspöki gyémántkanálka?

LEÓ: Tenyerembe megy a szálka,

Ha nagy ritkán erdőt írtok.

LAMBERT: Talán egy szép női test, Akinek a közelében A holtaknak is feléled Az ereje s az erélye?

LEÓ: Nőkkel foglalkozni rest,

Akinek nincsen heréje.

LAMBERT: A türelmemet feléled!

LEÓ: Szavam többé nem vet hurkot, Megmondom, mit adj nekem:

Csontot, bőrt és magzatburkot! LAMBERT: Ezt meg hogy kell értenem? LEÓ: Bőr a kesztyű, amelyet Eléd a víz kivetett,

Hiszen úgy simul a kézre,

Mint a bőröd.

LAMBERT: Veszem észre!

Neked adom; csak elrontja A kedvemet!

LEÓ: Ez a háló,

Tudd meg, Lambert, a víz csontja, Vízben lengve siralomház,

Örvényt megőrlő daráló,

Halak néma sikolya;

Szárazon csak száraz csontváz,

Gerinc, borda, csigolya,

Semmiségbe nyíló ablak.

LAMBERT: Pfuj! Csak vidd, neked adom! Nem kell méltóbb jutalom?

LEÓ: Ne mondd később, hogy becsaplak! - Most a zsákért fordulok,

Mert az egy magzatburok,

Sőt, majdhogynem anyaméh! LAMBERT: A téboly az agyamé,

Hogyha ez a babonád Nem sötétebb, mint szurok.

LEÓ. Három álló napon át Volt ez a zsák velem vemhes,

Hogy a vízből egy merész Mozdulattal kiemelhess:

Te vagy a derék szülész!

LAMBERT: Örülj neki, mint hatalmas Gyémántnak az ékszerész:

Nekem nem kell ez a zsák,

Vagy minek is nevezed!

Őrizgetni balgaság,

Jobb, ha tőlem elveszed.

LEÓ: Köszönöm! - És most a lényeg:

Itt a ritka alkalom.

Berengár összeveszett Adalbert palotagróffal.

Gondolta: „Nem alhatom!”,

S menedéket keresett A császárnál; úgy megy át A hegyeken, mintha sróffal Csavarnák föl az agyát.

LAMBERT: Érdekes. No és?

LEÓ: A császár

Szívére a gyanú rászáll;

Berengárt börtönbe zárja.

Gazdag adományt szagol Adalbert palotagróf,

Ki nem éppen filozóf;

A császárhoz lovagol,

S a börtönben lesz a párja Szerencsétlen Berengárnak,

Kire gyászos évek várnak.

LAMBERT: Értem én, csak azt nem értem, Hogy ez mért rám tartozik.

LEO: Két fo ellenséged eltűnt,

Akik szép országodat Évek óta fertezik!

Most a nyomukban söpörtess!

Tered legyen tiszta, tág!

Mindent félrerúgva törtess!

Törtetőké a világ!

Fortuna mellett lovász légy!

Élesztő légy és kovász légy!

Te légy az alaktalan,

Sűrű tésztában a fűszer!

Légy a hasznos ártalom!

Csak ne félj: meglesz a forma,

Mit beszennyez gyorsan a Beléömlő tartalom!

Te légy az alaptalan Légvár aranydíszes orma!

Gyilkos kézben véres műszer,

11