Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 4. szám - Márton László: Az ígérgető (jelenet)
Márton László Az ígérgető (Jelenet) Színhely: a Tiberis partja, Róma mellett. Idő: egy elfelejtett évszázad. Jön Lambert, Spoleto hercegének száműzött fia. Nyomában két kísérője: Romu- áld és Nílus. LAMBERT: Én, a pillanat fia, Ki úgy élek, mint a kérész: Alig érkeztem e földre, Előttem ásít az árok, Hol túlpartra visz a révész; Mielőtt sekély nyomát Hagynám rövid életemnek, Mint a pusztán a nomád — Én is egy jelzésre várok! Birtokában a jelemnek, Míg állok, jövőm jelen meg. Lássam életem jelét, Hogy induljak a jelennek! ROMUÁLD: Nézd, mi sodródik eléd! LAMBERT: Ez csak egy kesztyű! Habár Sok vizet magába szívott, Mégis felveszem: csurom Víz, de én kifacsarom. ROMUÁLD: Azt kell hinnünk, hogy a víz Ily módon párbajra hívott, És te felvetted a kesztyűt. NÍLUS: Nagy párbaj lesz: rajta, kezdjük! ROMUÁLD: Bátor vitéz odaszúr, De csak annak, aki úr; És a víz nem úriember! NÍLUS: Hát pofozd meg a vizet! Ne félj, visszaütni nem mer! Verjél rá huszonötöt, Vagy legalábbis tízet! Egy, kettő, három, négy, öt, hat: Dühöd még nem csillapodhat! Hét, nyolc, kilenc: ejnye, csappan Bátorságod! Odacsattan Tizedszer is a kezed? Adj neki még egy pofont: Gyáva vagy, ha nem teszed! Ne félj, vért a víz nem ont! LAMBERT: Ej, te víz! Ily gyáva vagy? Nem csoda, hogy vízkeresztkor Elbánik veled a fagy! ROMUÁLD: Hagyd abba! Legyen eszed! Hallod? Morog a víz medre, Mint egy felbőszített medve! Meneküljünk! LAMBERT: Nesze, tíz! NÍLUS: Ezt jól megkaptad, te víz!- Mi baj? LAMBERT: Kedvem elborult, Mert a kezem beszorult. Bár nincs benne, csak moszat És üres hab, visszahúzni Mégsem bírom markomat! NÍLUS: Tán mégis fogsz valamit, Éppen csak nem veszed észre? Mint a perzsa Szulamit, Aki bűvös sziklarésbe Dugta kedvesének ujját: S egy madárnak mondta: „Bújj át!” ROMUÁLD: Sírva tépem a hajam: Megbocsáss, kedves folyam, Hogy az imént megpofoztunk; Megcsókollak kárpótlásul! NÍLUS: Vigyázz, mert ajkad elfásul, És szálkás lesz, mint egy lóca!- Tisztelt Víz uram, a parton Hárman kérünk: legyen pardon! ROMUALD: Idenézz, uram! Csodát láss! Ajkamon csügg egy pióca, 8
