Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 3. szám - Lator László: Őserdő (Domokos Mátyás sorozata. Beszélgetőtárs: Lator László)
egy fiatal költő arra, hogy verseit könyvben kiadja? Mi volt ennek a módja? Mit kellett tennie, s kik segíthették ebben; Téged például kik segítettek? LATOR LÁSZLÓ: — Akkoriban imitt-amott már jelentek meg verseim, valamelyik makói lapban (három is volt abban az időben), folyóiratokban, elsősorban a Magya- rok-ban, meg a Tiszatáj-ban, a Válasz-ban is, és hát természetes, hogy egy fiatal költő megpróbálja kötetben is kiadni a verseit. Akkor még nem úgy ment a kiadás, ahogy később, mikor az ember bevitte a kéziratát valamelyik állami kiadóhoz, és az vagy kiadta, vagy nem, de ha igen, vállalta a költségeket, sőt, tiszteletdíjat is fizetett. Mikor én kiadót kerestem, még kellett valaki vagy valamilyen testület, aki vagy ami elvállalta, támogatta, fizette a könyvet. A „felnőtt”, érett költők, úgy emlékszem, többnyire a Művészeti Tanácstól kaptak támogatást. Erre én természetesen nem gondolhattam. De volt Makón egy irodalmi és művészeti kör, a József Attila Társaság, 1947 késő nyarán alakult, a lelke egyébként osztálytársam, Császtvay István barátom volt, akit te is ismertél, alapító tagjai pedig azok, akik évtizedek óta résztvettek a város szellemi életében. Hadd említsem közülük Könyves Kolonicsot, Kelemen Ferencet, aztán a kórház igazgatóját, Diósszilágyi Sámuelt aki József Attila egyik pártfogója volt, a diák József Attila meg-megfordult, de talán még lakott is nála, de a szomszédban, Espersit Jánosnál mindenképpen, hosszabb ideig, eljárt hozzá Juhász Gyula, Móra Ferenc és persze Erdei Ferenc is. 1945 után Makón nagyon eleven szellemi élet folyt, részt vettek benne mindazok, akik még megvoltak a régiek közül, akiknek a keze (meg a pénze is, természetesen, mert százötvenen fizettek elő a kötetre) hajdan benne volt A szépség koldusa kiadásában. Nem is én kértem, hanem a makóiak, úgy tudom, a gyógyszerész Hajnal Miklós javaslatára, ajánlottak pénzt az én kötetemhez. A makói vármegyeháza mindig zsúfolt dísztermében voltak irodalmi estjeink, zenével, mert a városban két kitűnő vonósnégyes és egy szimfonikus zenekar is volt, emlékezhetsz rá, te is szerepeltél. Egy ilyen estet rendeztek, amikor én már Budapesten, az Eötvös Collegiumban voltam, csak a verseimmel vettem részt rajta, annak a bevételét kaptam meg a könyvem ki- dására. Nem volt nagyon sok pénz, talán hét-nyolcszáz forint, annyiba került volna a verskötetem kinyomtatása. Nem tudom, miért, az Antiqua nyomdát kerestem meg, a Paulay Ede utcában, meglehet, azért, mert korábban ott nyomták a Válasz-t, mielőtt a folyóirat Kecskemétre költözött. Gondolom, lektoráltatták azért valakivel a kéziratot, nehogy dilettáns dolgot adjanak ki. Amikor elfogadták, még nem volt Könyvhivatal. De mire kiszedték, és megjött a levonat, már volt. Úgy emlékszem, nekik a nyomdának kellett beküldeni engedélyeztetésre. A hivatal az Országház egyik első emeleti szobájában volt, te is eljártál oda velem, együtt vártuk, lestük a választ. DM: — Baráti együttérzésből kísérgettelek, s vártalak a kapu előtt, a téren. Egyébként az a helyiség, ahol ez a nevezetes intézmény megkezdte a működését, azonos volt a Miniszterelnökség sajtóosztályával, tehát nemcsak a feladatkörét örökölte meg, hanem a helyiségeit is. S mivel ma már kevesen tudják — hál’ istennek! —, elmondom, hogy kik voltak azok, akik a Biblia — és egyik versed - szavával szólva „a fejszét a gyökerekre vettették”, és a magyar irodalom csonkolását végezték. A könyvkiadás intézményrendszerének történetírója: Varga Sándor a könyvében megírja, hogy a Magyar Dolgozók Pártja Központi Bizottsága, tehát a „legmagasabb hely” keretében a könyvkiadás elvi irányítására alakult Könyvbizottság „távirányította” a Könyvhivatalt. Ennek a könyvbizottságnak Andics Erzsébet volt a vezetője, tagjai pedig Barabás Tibor, Kende István, Keszi Imre, Lukács György, Nemes Dezső, Révész Ferenc és Vértes György voltak, s közülük főképpen Lukács György ügyködött rendkívül aktívan, kezdeményezően, s a Szabad Nép hasábjain cikkben is ostorozta az akkor még magánkézen lévő könyvkiadást és könyvkereskedelmet, 82
