Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 3. szám - Borbándi Gyula: Emlékek a Szabad Európa Rádió kezdeteiről
1955. május 5-én következett be — a német állam önállósága szenved csorbát azáltal, hogy területéről egy idegen hatalom más országok ellen folytat propagandát. Ez a felfogás igen elteijedt volt, főleg az FDP-ben, a Szabad Demokrata Pártban, amely nemzeti egyenjogúságot sürgetett, és amelynek akkoriban jelentős erőt képviselő német-nemzeti szárnya volt. Érdekes módon, a baloldali Szociáldemokrata Párt sokkal megértőbb volt a Szabad Európa Rádió irányában, mint az antikommunistá- nak és jobboldalinak számító, a kereszténydemokratákkal koalícióban lévő FDP. A rádióval szembeni ellenérzés a párt egy részének túlzásra hajló nemzeti felfogásából táplálkozott. A Szabad Európa Rádiótól való német tartózkodásnak és idegenkedésnek egy további oka az volt, hogy némely politikai szervezetek, de mindenekelőtt a baloldali, liberális és amerikaellenes nacionalista lapok összefüggésbe hozták az amerikai hírszerző szolgálattal, és tápot adtak annak a kommunista propagandának, hogy a SZER valójában egy álcázott kémközpont. Ezzel a tájékozatlan és „ami az újságban van, az igaz” elvét valló emberek körében sikert lehetett elérni. Az intézmény munkatársai hamarosan érezték, hogy a helyi társadalomban mily mélyre hatolt ez a rosszindulatú hírverés. Gyakran szembesültek ily értelmű megállapításokkal, és gyanakvást sejtető kérdésekkel. A CIA-kapcsolat csak jóval később vált közismertté. A bizalmatlanságot növelte és az amerikai demokráciától idegenkedő, a megszállást nemzeti sérelemként átélő egyéneket és közösségeket irritálta nagyszámú cseh és lengyel sajtóember gyülekezése a bajor fővárosban. Ezeket németelleneseknek tartották (bár többségük csak náciellenes volt, és azzal a gyanúval illették, hogy résztvettek a németek Lengyelországból és Csehszlovákiából történt kiűzésében. A nácítlanító Griffith politikai irányító szerepe, nagyszámú lengyel és cseh munkatárs működése könnyen teremthetett olyan látszatokat, hogy a Münchenben letelepedett idegenek németellenes tevékenységet is folytatnak. A magyarok nem éreztek német részről ellenszenvet vagy idegenkedést. Elutasítás helyett inkább befogadási készség és baráti érzelem jellemezte a münchenieket. Az intézmény egészével szembeni bizalmatlansággal azonban ők is szembesültek, de nem mint magyarok, hanem mint rádiós alkalmazottak. Hogy ilyen légkör kialakulhatott, abban a SZER amerikai vezetőségének mulasztása is közrejátszott. Szinte semmit sem tett, hogy a helyi társadalmat baráti érzelmeiről biztosítsa, és ezzel a vele szemben mutatkozó gyanakvást eloszlassa. Az első időszakban a Rádió amerikai irányítói valóban úgy tettek, mintha csak a megszálló hatóságokkal és németországi amerikai diplomatákkal kellene jóban lenniök, nem a német vezető személyiségekkel is. A Münchenben székelő elnököket és igazgatókat mintha nem érdekelte volna a környezet, amelyben munkájukat végezniük kellett. Legtöbbjük nem is tudott németül. Egy-két elkerülhetetlen protokolláris aktustól eltekintve nemigen keresték az érintkezést a bajorokkal és a müncheniekkel. Ezt teljesen rábízták Ernst Langendorfra, akinek feladata volt a „német ügyek” kezelése, vagyis a német sajtóval és közönséggel való jóviszony megteremtése. Lan- gendorf Németországban született, 26 éves korában elhagyta szülőföldjét, a világháború kitörése Franciaországban érte, ahonnan kijutott az Egyesült Államokba, és 1942-ben bevonult katonának. A „lélektani hadviseléssel foglalkozó alakulatnál szolgált, és e beosztásban került vissza megszállóként Németországba. 1945. április 30-án egy két személygépkocsiból és egy Jeep-bői álló felderítő járőr tagjaként, még a harcoló csapatok előtt elsőként autózott be Münchenbe, amelynek központját addigra a Wehrmacht alakulatai és más védők már elhagyták. A hódítóként érkezett német származású amerikai azután a katonai kormányzóság sajtótisztjeként német újságok engedélyezésével foglalkozott és több müncheni lap neki köszönhette 64
