Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 3. szám - Borbándi Gyula: Emlékek a Szabad Európa Rádió kezdeteiről

megszületését. Ez nagy népszerűséget biztosított neki, amit viszont nemigen tudott a SZER javára kellően kamatoztatni, mert kapcsolatai nem terjedtek túl München baloldali körein és szociál-liberális sajtóján, amelynek kiépítésében tevékenyen részt vett. Mindenesetre ő volt München legismertebb SZER-munkatársa. A rádió körüli légkörön - jóllehet szóvivői munkáját jól látta el - nem tudott lényegesen javítani, mert főleg olyan körökben mozgott és élvezett tekintélyt, amelyek egyébként is amerikabarátok voltak. Bajorország sorsának alakulásában nagy szerepet játszó és hamarosan többségbe kerülő Keresztény Szociális Unióhoz nem vonzódott és ott a rádiónak barátokat sem tudott nyerni. A CSU-ban - különösen Franz Josef Strauss révén - kivívott rokonszenv a SZER antikommunista beállítottságának és munkatársai nagy része konzervatív elkötelezettségének volt tulajdonítható.

Jó fogadtatásban részesült a SZER némely svájci lapok részéről. A zürichi Die Tat néhány nappal a müncheni magyar műsor megkezdése után azt írta, hogy „már maga a léte is sikernek számít a kommunizmus elleni lélektani háborúban. A történelemben még nem fordult elő, hogy egy üldözött, a szülőföldjéről elkergetett szellemi elit külföldről a hazához szólhat.” A svájci lap szerint az eddigi fejlődés nehézségei közé tartozott, hogy hiányzott — mint általában a nyugati világnak - egy világos politikai program. „Lehet-e a vasfüggöny mögötti népeknek jó lelkiismerettel egy közeli felszabadulást ígérni? Milyen módon? És milyen jövőképet lehet nekik felrajzolni?... A Szabad Európa Rádió tevékenységének a bolsevizált Magyarországra való kiterjesztése mindenesetre mutatja, hogy a felelős személyiségek Európa szellemi felkészítését komolyan gondolják.”

A magyar emigráns sajtó nagy része megelégedéssel és reményekkel telve regisztrálta a rádióadások megindulását. Fanyalgó cikkeket főleg olyanok írtak, akiknek nem sikerült bekerülniük a magyar szerkesztőségbe. Marschalkó Lajos szélső- jobboldali publicista az Angliai Új Magyarságban a Szabad Európa Bizottság és Rádió némely tagját Lenin magyarországi szálláscsinálójának nevezte. A Hídverők című nyilas lapban a szerkesztő, Alföldi Géza is kommunistákat emlegetett a munkatársakról szólva, némelyeket zsidókként, szabadkőművesekként, baloldaliakként aposztrofált és marasztalt el. Szabó Zoltánt ugyancsak szélsőjobboldalról azért támadták, mert Párizsban sajtóattasé volt, amikor a Mindszenty-per folyt. A másik végleten viszont - például Göndör Ferenc a New-York-i Az Ember-ben - azzal keltettek hangulatot az emigrációt támogató amerikaiak ellen, hogy nyilasokat alkalmaznak munkatársakként. A megtámadott intézményeket védelmébe vevő Rad- vánszky Antal — a Hungária című lap főmunkatársa — kifejtette, hogy „A korrektségünkbe vetett bizodalmát ingathatja meg olyan újságcikk, amely emigrációnk jóindulatú támogatóját, a New Yorkban székelő Szabad Európa Bizottságot méltánytalanul és igazságtalanul támadja. Ebben a bizottságban az Egyesült Államok vezető közéleti férfiai vesznek részt; ha nem mindenkit támogatnak, akit sze- retnők, hogy támogassanak, ha olyasvalakit is támogatnak, aki esetleg nekünk nem tetszik, kétszeres ok ez arra, hogy az eddig élvezett támogatásért, amelyet nem mi, hanem az emigráció egyes tagjai élveztek, köszönetét mondjunk, mert ezt kívánja a szerény tisztesség és becsület...” A cikk azzal fejeződött be, hogy a szóban- forgó bizottság „saját anyagi eszközeivel megteremtette a Szabad Európa Rádiót, amely élenjár a magyar igazságért és az elnyomott magyar népért folytatott harcban.”

65