Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 2. szám - Kamarás István: Homo religiosus az ezredfordulón
lógus-költő elképzelése szerint is szerves egész és minden részecske - légyen az elemi részecske, virág vagy ember hatósugara - azonos a mindenség méretével. Eddig teljes az összhang a NAM-mal. A jezsuita tudós így folytatja: egyre bonyolultabb részecskék jönnek létre, és az egyre magasabb rendű felé tartanak. Az antropogenezis új szakaszában megjelenik a nooszféra: a kollektív emberi értelem, mely beburkolja a földet, lehetővé teszi a planetáris gondolkodást, egymás segítését. Még mindig elég nagy a hasonlóság a New Age elképzeléseivel. Teilhard de Chardin szerint azonban Isten nem előrelöki, hanem magához vonzza a világot, amely úgy jön létre, hogy Krisztus beletestesül az anyagba, abból fokozatosan bontakozik ki. Krisztus megváltó műve az evolúció terhének felvállalása. És ez már egészen más, mint a New Age önmegváltása. A NAM keresztény bírálói elismerik, hogy a NAM Descartes-kritikája sok tekintetben jogos, hogy holisztikus- és rendszerelméletében sok a pozitív vonás, de társadalmi problémák megoldására már kevéssé tartják alkalmasnak a NAM által lelkesen kultivált rendszerelméletet, és igen komoly fenntartásaik vannak a holisztikus ideológiával, a világállammal és a radikális centrummal kapcsolatban is. A NAM- értelmezésben azonban korántsem egységes a keresztény reflexió. A filozófus G. Schivy a NAM lelkiségében Isten Szellemének működését és Krisztus érája után a vízöntő korszakában a Szentlélek korszakát látja. Mások a karizmatikus mozgalom Szentlélek-kultusza és a NAM spiritualizmusa között éreznek rokonságot. Csakhogy a Szentlélek adományainak nincs megfelelője a NAM-ban önmegváltás hite miatt. Önmegváltás ide vagy oda, a NAM szerint az új korszak emberi hozzájárulás nélkül, asztrológiai szükségszerűséggel jön. Megértem, hogy Világszellemistenével szemben a keresztények szeretet-istene sokaknak többet ígért az ember bajaira, mint az önfelszabadítás és önátalakítás kétségkívül szelíd összeesküvése. A NAM nem annyira ellenséges a kereszténységgel szemben, mint más új vallási mozgalmak, vagy éppen egyes keresztény ihletésű szekták. Szerintük a kereszténységet a klérus misztikus kultuszból perszonális kultusszá változtatta. Néhány NAM csoport ezoterikus kereszténynek nevezi magát, de a NAM Jézusa nem Isten fia, hanem emberszerű lény, aki csak rossz karmáinak felszívódása után válhatott Krisztussá. Nem hinném, hogy a NAM úgy, ahogyan van, a sátán műve lenne. Miként a szektákat sem tarthatom annak, hiszen E. Barker arra hívja fel a figyelmet, hogy „egy olyan társadalomban, ahol az emberek élete egyre inkább széttöredezett, ahol munkája mások anyagi és racionális céljai szerint alakul, létrejön az igény, hogy érezze, valamennyire ura életének, s talán a mások, a bolygó s talán a kozmosz életének is, s nem csupán egy lélektani fogaskerék legyen egy személytelen, bürokratikus gépezetben”. Ám a kiváló vallásszociológus azt is látja, hogy a NAM követők gyakran azok közül kerülnek ki, akik urai a maguk életének. „Lehet, hogy ezek azok, akiknek megadatott, hogy megpillantsák az ígéret földjét, de ez nem hozta meg a remélt sikereket?” - kérdezi. Az új vallási mozgalmak helyet találtak nemcsak a világnézetek piacán, hanem az egóniától szenvedő emberek szívében is. Figyelmeztetést, kihívást, de inspirációt is jelentettek a zsidó-keresztény vallások számára. A jelentős vallássá váló szekták azzal, hogy megszüntetve megőrizték sok olyan vonásukat, amelyek a hagyományos vallások számára is értéket kell jelentsenek: a közösségiséget, a mély hitet, a buzgóságot, az eszköztelenséget. 90
