Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 2. szám - Kamarás István: Homo religiosus az ezredfordulón

ságot, önbizalmat, sikert), de vallásos (jobbára okkult, ezoterikus) eszközökkel, urbánus környezetben, különösebb emóciók nélkül, a hasonló problémákkal speciális tudással (gnózissal) azonos módszerekkel megbirkózók laza közösségében, ahol az ima és a rítus marginális, a Biblia csak szimbolikusan.

A gyógyító szektákban az orákulum és mirákulum, a spiritizmus, a halál utáni élet van a középpontban. A megváltás itt: egy betegségtől, mágikus eszközökkel. Ezek a primitív vallásokra emlékeztető szekták elsősorban a kevéssé fejlett társadalmakban működnek.

Az utópista szekták a világ átformálását az ember által, de isteni elvek alapján kísérelik meg.

Valamennyi válasz nonkomformista, ám ritkán kifejezetten destruktív. Valamennyi típusnak már legalább száz éves és viszonylag új változatai is vannak. A szekták sokkal inkább a protestáns hatásnak inkább kitett (és a protestáns tolerancia által nagyobb védettséget kínáló) angolszász és német, mint a katolicizmus uralta francia és olasz nyelvterületen jelentek meg. Jó esetben az önmagunkon segítés, az integráció és az emberi szeretet, de nem túl ritkán a fanatizmus, az önpusztítás és a türelmetlenség bázisai.

(Új vallási mozgalmak) Az ifjúsági vallás, alternatív vallás, nemhagyományos vallás, kultusz, modern szekta elnevezésű új vallási mozgalmak (a továbbiakban UVM) vallásos és spirituális válaszok az ötvenes évektől felvetődő kérdésekre. Míg a korábbi új vallások inkább tekinthetők egy-egy vallási tant eltorzító eretnekségnek, ezek általában különféle tradíciókból ötvöződnek össze. Többségük forrása az USA és India. Az exotikus megjelenés, az új életstílus, a karizmatikus vezető, a keresztény egyházakban tapasztalhatókhoz képest másfajta elkötelezettségek, az esetek többségében átlagosnál fiatalabbaktól és képzettebbekből és jobbmódúakból álló tagság, a társadalmi nyilvánosság elé kerülés és a nemzetköziség jellemzi és különbözteti meg az UVM-jelenséget a hagyományos egyházaktól és szektáktól. Legalább is történetük legelső szakaszában, a második generáció megjelenése előtt, amikor is azonnali és biztos módszert kínálnak, többet követelnek, kevéssé alkal- mazkodók, a világgal kevesebbet foglalkoznak.

Amit kínálnak: mélyebb istenhit, közösség (amit a gyakori testvér, anya, nővér elnevezések jeleznek), az önérzet növekedése, szabadulás a drogtól, szabadság (elsősorban a társadalmi korlátozástól és a kényszertől, tehát valamitől való szabadság), karrier vagy legalább is eredményesebb munka, javuló egészség (például a Transcendental Meditation-t 600 brit orvos ajánlja, már csak azért is, mert a belépő AIDS- esek állapota javul). És mindezt a tagság az esetek többségében meg is kapja. Más kérdés, hogy sokan többet és mást is szeretnének (például olyasmit, amit a hagyományos vallások kínálnak).

A bajban lévő világra adott válaszaik alapján - valamelyest hasonlóan, mint a szekták — három típusba sorolhatók az UVM „vallásai”: a külső világot erősítők (pl. a Human Potential, Primal Therapy, Rebirthing, Co-Counsellig, Kerista Farm), a világhoz alkalmazkodók (pl. Neo-Pentecostalism, Charismatic renewal, Subud, Aethe- rius Society, Nichirem Shoshu Buddhism) és a világot elutasítók (pl. Egyesítő Egyház).

Úgy gondolom, az UVM-k közül egyesek (elsősorban a világot erősítő New Age-tí- pusúak) inkább szellemi, mint szorosabb értelemben vett vallási mozgalmak. Az új megtérők (köztük eléggé sok a gyenge, patetikus és érzékeny, vagyis a sokak szemében furcsa (esetleg stigmatizált) ember. Számukra fontosabb a dolgok új módon látásának módja, az élethelyzetükön való (sok esetben csak külsődleges) változtatás, mint a hitrendszer bensővé tétele.

87