Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 2. szám - Kamarás István: Homo religiosus az ezredfordulón
Kamarás István Homo religiosus az ezredfordulón- részlet „Isten jókor elhagyta a világot, hiszen gondjainkra bízta, és erről írást is adott. Tönkretettük. Most aztán a szemével kell látnánk a pusztulást. Mire lepusztítjuk magunkat, végül is megismerkedünk a természetével. Ez a tudás.” (Nádas Péter) I. Agónia vagy Agapé? „Hol az az erő, mely a pálcát és a könyvet visszaadja Prosperonnak; hol a memória, amelyből előjön az elfeledett ige?" (Poszter György) (Minden veszélyeztetett?) Miután Spenglertől - Ortegán és Huizirtgán keresztül Pecceiig végigelmélkedi a válságfilozófiákat, a mottó-ban szereplő kérdést teszi fel önmagának és olvasóinak Poszter György. Az agónia végső stádiumát jó néhányan - így Spengler és Peccei is -az ezredfordulóra jósolja, annak a kultúrának az agóniáját, amelyet M. Weber vasketrecnek, H. Miller klimatizált lidércálomnak nevezett. Habermas, Kohlberg és Th. Luckmann pedig szép csöndesen megjegyik, hogy nem történik itt semmi különös, csak a szokásos, ugyanis minden társadalmi valóság veszélyeztetett, minden társadalom a káosz szélén álló konstrukció. És mit mondanak válság-szakértőink? Hamvas Béla az életté süllyedt lét életveszélyes tüneteit regisztrálja, amikor is a nyugodt tenyészet, a szeretet, az önkéntelen vonzalom és a kedély helyét a tevékenység, az edzettség, az aszkézis, a munka, az akarat, a kötelesség, a fegyelem foglalták el. Szilágyi Ákos szerint a létállapotból világállapot lett, amelyben meghasonlás van, mert a szubjektum nem válik szabad, univerzális és halhatatlan szellemmé. A világ transzcendens dimenziója elveszett, a világállapot személyes világokból áll össze. Vagyis hát nem áll össze, mert szerinte a modern személyiség kiágyazódott a vallási világállapot spirituális és közösségi fundamentumából. E világ törvényei a hatékonyság, a haszonelvűség, a profitmaximalizálás, szabadsága pedig a véletlen szabadsága. „Megtisztítását” nem belső változással, hanem külső változtatással óhajtják: tisztogatással, a bűnösnek kikiáltott csoport eltávolításával. A fanatizmus — politikai vagy vallási szerveződésként — vállalja fel a világ érdekeit, teszi hozzá Török Endre, aki szerint ebben a világban az ember úgy viselkedik, mintha fel lenne jogosítva az élet rendjének megteremtésére. De létezett-e valaha téridőnkben paradicsomi lét, valamiféle földi mennyország, amelyhez képest mai létezésünk pokol vagy katasztrófa? Nem éppen az emberi tár79
