Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 12. szám - A hatalmon kívül - Takáts József: A megfelelő ötvözet (Két írás Bibó kapcsán)
nagy nevek úsznak ebben az időszerű irodalomban, amely az utolsó tizenöt évben a legtartózkodóbb bölcselőket is elcsábította. A fölsorolás fölösleges, ma már egy nyúlfarknyi kültelki riport is a nevükkel kezdődik. Spengler nélkül nincs villamosbaleset, Ortega nélkül nincs lúgkőmérgezés.” S bár az európai társadalomfejlődésről írott 1953-56-os vázlatában Bibó már kívülállóan és elutasítóan beszél a válságirodalomról („Nem az értékek zűrzavara jellemzi a mai helyzetet, mely olyan kedvelt jelszava volt a húszas és harmincas évek burjánzó politikai ideológiáinak.” A hatalom humanizálása. 332-333.), valójában 40-44-es tanulmányai még anyanyelvként beszélték a válságirodalom nyelvét. Térjünk vissza A pénz már felidézett gondolatmenetéhez. Nagyon röviden így lehetne összefoglalni: az újkori kultúrában nincsenek szilárd értékmérők, amelyek mint gyakorlati erkölcsi szabályok eligazítanák az embereket a mindennapi életükben, és egyben kapcsolatot is létesítenének e mindennapi életek és a végső értékek között. A mai társadalom, a mai kultúra - írja mély pátosszal Bibó - semmiféle eligazítással nem szolgál arra nézve, hogy miért érdemes élni, miben áll a méltó élet? (I. 213.) Ezzel szemben az európai történelem legvirágzóbb korait mindig is az egyértelmű erkölcsi rend megléte jellemezte, itt Bibó példája a középkor, valamint jóval kisebb hangsúllyal a protestáns koraújkor (az antikvitásról nem esik szó). A két emberfajtát, amelyek a tekintélyükkel szavatolták a középkori erkölcsi rendet, már említettem. Az újkorban a pénz lépett az erkölcsi értékek helyébe, s vált értékmérővé. (I. 211.) Annyit máris hozzá lehet fűzni Bibó érveléséhez, hogy mindez a konzervatív kritikára emlékeztet: hogy a magyar politikai gondolkodás történetéből hozzak egy példát, Kecskeméthy Aurél 1878-as amerikai útinaplója kb. hasonlóan érvelt az Európa jövőjének látott amerikai életmód ellen: a régi világ szilárd erkölcsi értékeinek a helyébe a pénz lépett. Van persze A pénznek egy némileg másfajta eszmei szála is: a tőke és a munka érdekének összeegyeztetéséről szóló utópikus szál (I. 210.), s azt lehet mondani, hogy e tanulmány Bibója szerint egy hatékony társadalmi értékrend létrejöttének - amely véget vethetne a leírt értékválságnak - két (illetve három) előfeltétele van, egyrészt ez az összeegyeztetés, másrészt a társadalmi értékvilág regenerálása, újjáélesztése. Ahhoz, hogy e két folyamat elinduljon, van szükség a harmadik előfeltételre is: egy elit létére (amely összeegyeztet - végiggondol, hogy egy már előkerült szóra utaljak - és újjáéleszt, s a tekintélyével szavatol). Az elit megintcsak a korszak egyik főszereplő szava. Újra csak magyar példákat hozva, Németh László új nemessége éppúgy ehhez a tendenciához tartozik, mint Jászi sorai arról, hogy „mindennél szükségesebb egy új szellemi-erkölcsi elit megteremtése”. (Az idézet ugyanonnan származik, mint az előző, a New Dealről szóló.) Nagyon érdekes, hogy erről az elitről Bibónál csak formális leírást kapunk: foglalkozik azzal, hogy mi a társadalmak mindenkori elitjének a funkciója (I. 217.), ehhez járulnak még a közép'kori (kétfajta) elit példaszerű jellemvonásai, de arról, hogy mely társadalmi rétegből állna elő vagy milyen intézményes rendben működne, semmit nem ír. Itt Karácsony András hatástörténeti tanulmányára hivatkozhatom: ő is megállapította, hogy Mannheimmel szemben Bibónál a társadalomszervező funkcióhoz nincs hozzákapcsolva szociológiailag leírható cselekvő. (A hatalom humanizálása. 67.) Konzervatív nyomok a többi 1942-44 közti tanulmányban is vannak. Az Elit és szociális érzéknek az a meghatározása, hogy az elit az, amelyben a közösség céljai kiformálódnak és amely az élet élésére, erkölcsi viselkedésre ad mintát, azaz kultúrát csinál (I. 226.), vagy az a passzusa, miszerint az elit válságának a jele, ha úgy érzi, hogy az emberek színe előtt kell felelnie a tetteiért, holott az elitnek nem az emberek, hanem az értékek színe előtt kell felelniük (I. 231.) - nos, ezek a sorok 83
