Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 12. szám - A hatalmon kívül - Karády Viktor: Zsidóság és fasiszta alkat (Egy Bibó megjegyzés margójára)
olykor-olykor véres akciókba, lázadásokba, rabló betyárkodásba, úr-ellenes bűnözésbe, (a fent említett nemzetiségek részéről 1848-49-ben) büntető hadjáratokba torkollott. A magyar társadalom széles tömegei agresszív ressentiment-tal élték át a feudalizmus válságát. A zsidóságot helyzete nem késztette hasonló reakciókra. Egyrészt a magyar rendi világon kívüli »megtűrt« állapot már kezdettől fogva a 18. században Morvaországból, később, Lengyelország felosztása után, Galíciából bevándorló s a földesúri birtokokon majd a városokban letelepülő zsidóság számára társadalmi státusz-emelkedést jelentett. Igaz, diszkriminált adó-alanyokként sokfajta kizsákmányolást kellett elszenvedniük az állam (»türelmi adóval«), a földesurak (védelmi adóval, kötelező ajándékokkal), vagy a városok részéről, ennek ellenére azonban sokuk számára a gazdagodás és a társadalmi tekintélyszerzés útjai sem voltak zárva - mint árendások, nemesi birtokbérlők, a nemesi kis-privilégiumok haszonélvezői, sokszor tényleges helyi kereskedelmi monopóliumot élvező vándor-árusok. Emellett a zsidóság Magyarországon (a szomszéd országokkal szemben) kollektív biztonságot élvezett: tömeges bevándorlásának ez volt egyik kiváltó oka. Ha politikai jogokkal nem rendelkeztek, a szerződéses alapú főúri »védelem« és a nemesség hitel-igénye, melyet nem kisrészt ők elégítettek ki, gyakran a privilegizált szabad polgároknál is jobb helyzetbejuttatta sokukat. így az emancipáció előtti zsidóság mentalitását — kétségtelen társadalmi kényszerhelyzete ellenére — az »erőtlenséggel járó erő« ambivalens tudata, bizonyos értelemben pozitív öntudata jellemezte. Egyrészt, igaz, nem szűnt meg formálisan kiszolgáltatottsága, pária-státusza. Másrészt azonban a gyarapodás, a tekintély-növekvés, a gazdasági felemelkedés élményvilágának állandósult elemét képezte. Befelhőzte ugyan ezt az antijudaista fenyegetettség érzése, a diaszpóra-zsidóság történelmének állandó velejárója a keresztény világban. De a 18. század vége óta (Francia Forradalom - első zsidó emancipáció) e téren is nagy változás állt be. Az egész európai szellemi és politikai életben, sőt a reformkor óta a magyar politikai gyakorlatban is eluralkodott az auf-klérizmus, amely — történelmileg először - az évezredes antijudaizmus végét is kilátásba helyezte, a kontinens jövőképének horizontján. Ezek az új viszonyok csak megerősíthették a zsidóságban a polgári morálnak azt az elemét, mely — szemben a nemesi morállal - az érvényesülést nem az erőszakhoz, vagy az elért pozíciók erőszakos védelméhez, hanem a mindenkori teljesítményhez köti mind igazolásképp, mind erkölcsi követelmény gyanánt. Ez a felemelkedő és felemelkedésükben bízó rétegekre jellemző morális beállítottság kizárta a hatóságok vagy az uralkodó rétegek elleni agresszív ellenérzéseket, melyek a jövőjük iránt nem bizakodó vagy romló helyzetű csoportok sajátjai. Döntő volt természetesen ebből a szempontból is a vallási kultúra szerepe. Elöljáróban ki lehet mondani, hogy a zsidó vallásosság által kifejtett »moralizáló« társadalmi kontroll valószínűleg sokkal hatásosabban működött, mint a keresztényeké. Az a sokrétű ellenőrző, mérséklő, »civilizatorikus« funkció, melyet a vallás (a kodifikált jogrenddel s az informális, szokásjogon alapuló, »mindennapi« erkölccsel együtt) az ösztönélet szabályozása, a szexualitásnak az »erkölcs«-meghatározta keretek közé szorítása, az egyéni indulatkiélés fékezése és általában az egyéni érdekelv önkényének feloldása irányában gyakorol a közösségen belüli kiegyensúlyozott kölcsönösség kialakítása érdekében szükségszerűen hatékonyabb egy olyan feleke- zetnél, ahol a normákat, értékeket és szabályokat nem egy felettes hatóság határozza meg és kényszeríti rá a hívőkre, hanem — ahogy a zsidóságban - ezeket egy konszenzussal elfogadott »hagyományként« veszik át. Igaz, a hagyomány uralmának a zsidóságban is vannak kiemelt letéteményesei és végrehajtói - a rabbikar tagjai -, akik a hagyomány tiszteletben tartása, értelmezése vagy esetleges módosítása végett szimbolikus, de néha még fizikai erőszak alkalmazására is fel vannak hatal44
