Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 12. szám - A hatalmon kívül - Balog Iván: Bibó a közösségi (politikai) hisztériákról
nokiassága, sután impresszionisztikus nyelvezete ellenére csaknem az összes olyan motívumot tartalmazza, amely Bibó társadalomfelfogásának alappillérei közé sorolható: „Egyensúlyt teremteni a közösségi életben annyit tesz, mint lehetetlenné tenni a korlátlan hatalomkoncentrációt, mely egyaránt destruálja gyakorlóit és alávetettjeit; annyit tesz, mint hatalmi szervezeteket és hatásköröket úgy állítani egymás mellé, hogy ha egyikből vagy másikból romboló erők robbannak ki, ne csak elvekkel és preceptumokkal találjuk magunkat szemközt, hanem a többinek az erejével is; annyit tesz, mint erkölcsi tartalmat és a szerep öntudatát adni hatalmi szervezeteknek azért, hogy stabilitásban nyeljenek és brutalitásban csökkenjenek; annyit tesz, mint világos tárgyi és területi hatáskörök kirajzolásával fokozni a hatalom cselekvő és szenvedő szereplőinek biztonságérzetét; annyit tesz, mint módszereket és eljárásokat kitalálni az élet folytonos változásai számára, nehogy a megmerevedett keretek felrobbanása az egész rendszert magával sodoija; annyit tesz, mint megteremteni a bátor és nagylelkű cselekedetek lehetőségeit és mintáit, s így megszabadítani egyéneket és közösségeket attól a félelemtől, hogy a másik, a többi teljesen élni fog a kezében lévő lehetőségekkel; annyit tesz, mint kialakítani egy emberfajtát, mely őrzi az egész rend konvencióit és hagyományait, nehogy az emberek szellemi restsége magától értetődőnek tekintse mindazt, aminek fenntartásához állandó erkölcsi erőfeszítés szükséges; annyit tesz, mint mindezekkel felkelteni az emberekben és közösségekben a kimérikus félelmekkel szemben a biztonságérzést, a valóságos veszedelmekkel szemben a tárgyilagos bátorságot, lekötni a destrukció, a zűrzavar és a barbárság erőit és lehetővé tenni az alkotóerők gazdag kiáradását”. (Bibó 1986a:300-301). Próbáljuk meg első megközelítésben összefoglalni, hogy miről is van szó ebben a monstre méretű definícióban. A meghatározás nyolc tagmondatból áll, amelyek mindegyike az egyensúly egy-egy kritériumát rögzíti. Az első és a második tagmondat a hatalomkoncentráció tilalmát, a hatalommegosztás szükségességét foglalja magában. A negyedik is hasonló mondani- valójú, de annyiban jelent pluszt, hogy a hatáskörök világos elhatárolásához egy pszichológiai következményt is fűz: a kiszámíthatóság, a traszparencia keltette biztonságérzetet. Az ötödik bevezetésben említett formális egyensúlykritériumot, a reformálhatósága konkretizálja, főleg a változás momentumát hangsúlyozva. A hetedik viszont annál inkább az állandóság mozzanatát emeli ki, és ezzel kapcsolatban két lényeges tényezőt emleget: az elitet és a tradíciókat. A harmadik és a hatodik „annyit tesz” után következő passzusok egy új szempontot vezetnek be: a hatalom megszelídítését, átmoralizálását és ezzel összefüggésben legitimációját. Az utolsó mondatrészt írója összefoglalónak szánta. Mondandóját úgy fordíthatjuk le, hogy az előző feltételek megvalósulása esetén kialakul a hatékony és racionális döntések meghozatalának képesége. Ha még egyszer áttekintjük a meghatározásban felsorolt tényezőket, annyit látunk, hogy Bibó szerint politikai egyensúly kellékei a következők: a. , a hatalom erkölcsi legitimálása; b. , legitim szabályok, eljárások, normák, minták, valamint egy mintaadó csoport, az elit megléte; c. , az előbbiekre támaszkodó, racionális, hatékony döntések. A most következő gondolatmeneteket e komponensek részletes boncolgatásának fogom szentelni. Eközben természetesen Bibó más műveit is segítségül hívom majd. a., A hatalom erkölcsi legitimálása, humanizálása Kiindulópontom egy olyan idézet lesz, amelyben Bibó 1946 első félévében, Szegeden tartott, Bevezetés a jog-, az állam- és a táradalomtudományokba című kurzusának egyik óravázlatában a jogról a következőket jegyzi meg: „Vitából születik... Ott van jog, ahol zavarok, meg nem értések vannak. Itt van szükség szervezettségre, szabályozottságra, eljárásra... A gyengébb védelme az erősebbel szemben” (Bibó István hagyatéka, Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára, Kézirattár - a továbbiakban: Bibó-hagyaték, MTAKK - MS 5116/12., 1. old.). Ebből a gondolatmenetből két mozzanat érdemel figyelmet. Az egyik az, hogy a konfliktus az emberi társadalom alapvető, kiiktathatatlan jelensége, amelynek nem az egyszer és mindenkori megszüntetésére, hanem a kezelésére, keretek, játékszabályok közé szorítására kell törekedni. A másik mozzanat lényegesebb: azt húzza alá, hogy a konfliktuskezelésben elsősorban a 24
