Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 12. szám - A hatalmon kívül - Szabadfalvi József: „Coactus tarnen volui!” (Bibó István jogbölcseleti munkássága)
Tanulmány Kiadó, Pécs, 1993. 91-108. o.) Vagyis megtalálta az egyetemen azt a személyt, illetve stúdiumot (a nemzetközi jog mellett), mely az áhított cél elérésében segítségére lehetett. A tudomány művelése természetesen nem rendelődött alá a távlati célnak, hiszen egyetemi éveinek legelejétől minden energiáját az „akadémikus” tudomány(ok) művelésének rendelte. Olyan ismeretek elsajátításával és továbbgondolásával töltötte idejét, melynek a politikához való kapcsolata igencsak közvetett. Ha mégis valamilyen kapcsolatot kívánunk fölfedezni, akkor későbbi általános társadalomfilozófiai paradigmáinak előzményeit fedezhetjük föl ekkori írásaiban. (Vö. Lengyel András: Egy szabadságideológia megformálódása. A fiatal Bibó értékelvei. Jelenkor, 1990. 2. sz. 147-157. o.) Szót kell még ejtenünk Bibónak a nemzetközi jog iránti érdeklődéséről, mely Búza László személyéhez, illetve részben még az első világháború utáni időszakban is élő hagyományhoz kapcsolható. Nem csak idehaza, hanem az európai jogtudomány művelésében bevett szokás volt, hogy a jogbölcseletet és a nemzetközi jogot ugyanazon személyek művelték, sőt a két stúdiumot egy tanszék keretében oktatták az első világháború végéig - a szegedi kar jogelődjénél — a kolozsvári egyetem jogi karán is. (Említésre méltó adalék, hogy 1918 végén Somló Bódog legkedvesebb tanítványának, az ifjú Moór Gyulának ajánlotta fel tanszéke megosztásával a nemzetközi jogi katedrát, aki azt elfogadva a nemzetközi jog művelésével kezdte egyetemi oktatói pályáját. S csupán évekkel később Szegeden volt lehetősége a jogbölcseleti tanszék professzori székének betöltésére.) 2. Bibó egyetemi tanulmányait 1929-ben a szegedi Ferenc József Tudományegyetem jogi karán kezdte meg. A tehetséges hallgató Horváth Barna közbenjárására külföldi ösztöndíjak segítségével ismerkedett meg a korabeli európai jogtudomány irányzataival, iskoláival. 1930- ban a nyári szünetet Bécsben az Egyetemi és Nemzeti Könyvtárban töltötte a jog és kényszer problémáját kutatva. Bizonyára e tanulmányútja eredményeként született meg az 1930/31-es tanévben Jog és kényszer, az 1931/32-es tanévben A nemzetközi kényszeraktus elmélete Kelsen- nél címmel írt szemináriumi dolgozata. Az 1931 és 1932-es években ismét 1-1 hónapot töltött Bécsben jogfilozófiai tárgyú könyvtári tanulmányokat folytatva. 1933-ban Jogbölcseletből kiírt pályatételre” Kényszer, jog, szabadság címmel írt dolgozatával Horváth Barna és Csekey István professzorok elismerését vívta ki. Érdemes néhány gondolatot idézni a bírálatból: „Ki kell emelnünk a szerző invenciózus, lendületes és erőteljes gondolkodását. A munka értékelésénél tekintetbe kell vennünk, hogy első támpontkeresés ingoványos területen... Külön ki kell emelnünk az irodalmi apparátus alaposságát. A jegyzék 159 idézett munkát sorol fel... Finom, hajlékony, leleményes és elegáns gondolatvezetés árulják el a szerző kétségtelen rátermettségét és vérbeli tehetségét. A pályamunka olyan kiváló színvonalat képvisel, hogy nemcsak a pályadíjra érdemes, hanem némi átdolgozás után publikációra is és önálló, értékes tudományos teljesítménynek tekinthető.” A tanulmány - mint Bibó legteijedelmesebb jogbölcseleti tárgyú írása - ugyanezen a címen könyvalakban 1935-ben jelent meg a szegedi egyetem jogi kari közleményeinek sorozatában alapos német nyelvű rezümével kiegészítve. A mű kétségkívül egy önálló jogfilozófiai rendszer kidolgozását célként maga elé tűző próbálkozásnak tekinthető. Bár sok tekintetben érezhető a mester hatása (pl. szinoptikus módszer, processzuális jogelmélet), mégis számos elgondolásában originálisán új utakat keresve fejti ki saját álláspontját. A 22-23 éves korában papírra vetett gondolatok a szűkebb szakmai közösség figyelmét is fölkeltették. A műről elismerő ismertetést írt a rangosnak számító Internationale Zeitschrift für Theorie des Recht című szaklapba a korszak első számú magyar jogfilozófusa, Moór Gyula, a Pázmány Péter Tudományegyetem jogbölcseleti tanszékének professzora. Bibó 1933-ban a jogtudományok summa cum laude doktoraként fejezte be az egyetemet. Ezt követően 1934-ben az államtudományok sub auspiciis gubematoris doktorává avatták. A kor bevett gyakorlata szerint a tudományos pályát hivatásszerűen művelni csak magántanári ha- bilitációt követően volt lehetséges, ezért Bibó pályatársaihoz hasonlóan gyakorló jogászként kezdett dolgozni, bízva egy majdani egytemi-tudományos karrierben. 14
