Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 12. szám - A hatalmon kívül - Szabadfalvi József: „Coactus tarnen volui!” (Bibó István jogbölcseleti munkássága)

Rövid ideig ügyvédjelöltként tevékenykedett, majd a Budapesti Törvényszéken bírósági fo­galmazógyakornoknak nevezték ki. Lényegében bírósági kinevezésével egyidejűleg rendkívüli szabadságot kapott, hogy folytatni tudja külföldi tanulmányait. Az elnyert állami ösztöndíj ismét Ausztriába szólt, az egész 1933/34-es tanévet a bécsi Colle­gium Hungáriáimban töltötte. Beszámolójából tudjuk, hogy a jogi karon rendszeresen láto­gatta Alfred Verdross, Adolf Meri és Felix Kaufmann professzorok előadásait. Az ambiciózus tudósjelölt azonban nemcsak tanult a korszak jeles tudósaitól, hanem maga is számot adott kutatásairól. Verdross professzor nemzetközi jogi szemináriumában Unrechtsfolge im Völker­recht címmel, jogfilozófiai szemináriumában Rechtsbegriff und Zwanstheorien címmel tarott előadást. Ezen idő alatt írta meg A szankció kérdése a nemzetközi jogban című első nyomtatás­ban megjelent jelentős művét, mely a szegedi kar gondozásában 1934-ben látott napvilágot. A következő, 1934/35-ös tanévet a vallás és közoktatásügyi miniszter jóvoltából nemzetközi jogi tanulmányok folytatása végett ismét külföldön töltötte. Állami ösztöndíjjal a híres genfi Institut des Hautes Etudes Internationales hallgatójaként megismerkedett a korabeli rangos európai tudományos intézettel és kiváló tagjaival. Az év folyamán Hans Kelsen és Paul Gug­genheim nemzetközi jogi stúdiumai mellett Maurice Bourquin diplomáciatörténeti és Gugliel- mo Ferrero diplomácia- és politikatörténeti előadásait látogatta. Az ifjú tudós itt is számot adott négy előadásban tudományos felkészültségéről. Az 1935-ös év őszén a szegedi egyetem megbízásából és anyagi támogatásával részt vett az Institut International de Philosophie du Droit et Sociologie Juridique második kongresszusán. Tudományos elismerésként ez évben tagjai közé választotta a Magyar Társadalomtudományi Társaság. Feltehetően a svájci útja eredményeként jutott arra az elhatározásra, hogy lefordítsa a XX. század egyik legnagyobb hatású jogelméleti munkáját, Hans Kelsen 1934-ben német nyelven megjelent Reine Rechtslehre (Tiszta Jogtan) című korszakalkotó művét. Bibó a fordítást 1935 és 1937 nyara között - Kelsen jóváhagyásával - végezte. A kiadásra részben anyagi okok, részben érdektelenség miatt csak jóval Bibó halála után, 1988-ban került sor. (Vö. Varga Csa­ba: Bevezetés Hans Kelsen: Tiszta Jogtan c. művéhez, illetve Lengyel András: Bibó István Kel- sen-fordítása. Délmagyarország, 1991. október 26.) Hosszabb lélegzetű külföldi tanulmányainak eredményeként született meg 1936-ban a Le dogme du „bellum justum” et la theorie de l’infaillibilité juridique című és az 1937-ben publi- kált Rechtskraft, rechtliche Unfehlbarkeit, Souveränität című jogfilozófiai tárgyú tanulmánya. Svájci útjáról hazatérve folytatta bírósági joggyakomoki munkáját, azonban ezt követően is lehetősége nyílott rövidebb külföldi tanulmányutakra. (1936-ban elnyerte a hágai Académie de Droit International Carnegie ösztöndíját, illetve a szegedi egyetem támogatásával részt vett 1937-ben a párizsi Congrés International de Philosophie-n. 1938 őszén két hónapot töltött ismét Géniben, mint „collaborateur temporaire” (ideiglenes munkatárs) a Nemzetek Szövetsé­génél, melynek könyvtárában a nemzetközi jogerő kérdésére vonatkozó jogirodalmat tanul­mányozta. A korabeli tudományos közélet elismerését jelentette, hogy 1937-ben a Magyar Társadalomtudományi Társaság jegyzőjének, 1938-ban igazgatóválasztmány tagjává válasz­tották. Szintén 1938-ban a Magyar Filozófiai Társaság is tagjai sorába választotta Etika és büntetőjog címmel tartott székfoglaló előadását követően. 1938 decemberétől az Igazságügyi Minisztériumba rendelték szolgálattételre, ahol 1944-ig a magánjogi, majd a magánjogi és közigazgatási ügyosztályon dolgozott. Legmagasabb rangja „miniszteri titkár” volt. Az egysé­ges bírói és ügyvédi szakvizsgát 1940-ben tette le. Az 1940-es év más szempontból is nevezetes Bibó életében. Az egyetemi tanársághoz vezető út legfontosabb állomására, a magántanári habilitációs eljárásra ez év tavaszán alma matere falai között került sor. (Vö. Ruszoly József: Bibó István a szegedi jogi karon. Jogtudományi Közlöny, 1992. 3-4. sz. 95-102. o.) Az eljárást .kérvényező személyi minősültségére” vonatkozó vélemény elkészítésére - a benyújtott publikációs jegyzék alapján - két egykori kedveqprofesz- szorát, Horváth Barnát és Búza Lászlót kérte fól a kari tanács. Bibó szakirodalmi munkássá­gát értékelő jelentésekből érdemes hosszabban is idézni a jogfilozófus Horváth Barna szak­avatott véleményét az ifjú pályatársról, az egykori tanítványról: „Mindezek alapján a következőkben rajzolhatom meg a folyamodó tudományos egyéniségét és irodalmi működésé­nek képét. Nagyobb monográfiájával (Kényszer, jog, szabadság - Sz. J.) kétségen felül bebizo­nyította, hogy széles irodalmi apparátust célszerűen felhasználni és áttekinteni képes, ha ez a felhasználás és áttekintés inkább a folytonos hivatkozásokra, mint saját nézeteinek más irá­15

Next

/
Oldalképek
Tartalom