Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 12. szám - A hatalmon kívül - Sós Vilmos: A politizáló értelmiségi

zásnak. Továbbá: figyelmen kívül maradt az adott helyzetben a szovjet megszállás szerepe, mert Bibó a Szovjetúnió érdekeivel csak külpolitikai érdekként számolt, és nem vette figyelembe, hogy a Szovjetúniónak alapvető érdeke az is, hogy az ország belső hatalmi szerkezetét saját hatalmi szerkezetéhez idomítsa. A Szovjetúnió kezdeti közömbössége a közigazgatási hatalom iránt csak ideiglenes és taktikai jellegű volt.

És figyelmen kívül maradt végül az is, ami talán a leglényegesebb: a kommunista párt világosan megértette, hogy a közigazgatási apparátusra nem szakigazgatási apparátusként van szüksége, hanem éppen azon politikai hatalmi funkciója miatt, melyet a múltban is betöltött. Az apparátusban bennmaradt régi hivatalnokok a múltjuk miatt voltak kiszolgáltatottak, az újonnan bekerültek pedig fölfelé történő mobilitásuk miatt. A közigazgatási apparátus, mely helyzeténél fogva hangadó, és így a tömekegre közvetítőként befolyást gyakorló réteg, a legszilárdabb támasza lehetett annak a központi hatalomnak, amelyet a kommunista párt egyre inkább egyedül vett a birtokába. Ezt a réteget tehát bővíteni kellett, az új központi hatalmat ez a réteg továbbra is mint a hatalom támasza érdekelte. Maga a réteg köny- nyen kielégíthető, nagyságrendileg nem nehéz eltartani és a hatalom szempontjai nem vették figyelembe az ilyen fajta közigazgatás egyéb káros hatásait.

Bibó egy politikai hatalmi apparátust úgy kezelt, mint amelynek érdeke lehet, hogy szakszerű és hatékony igazgatássá váljon. Ezért tervezete nemcsak a más célokat kitűző központi hatalom számára, hanem az újjászerveződő, de régi hatalmi szempontokat megtartó közigazgatási réteg számára sem volt elfogadható.

Könnyű lenne utólag úgy érvelni, hogy Bibó eleve tévedett, illúziókat kergetett; e téren kifejtett munkássága szép, kívánatos, de mégiscsak tévedés volt. Nem igaz, hogy Bibó egyáltalán nem látta a kommunista párt oldalán rejlő veszélyeket. Sokszor - és talán a legalaposabban - éppen ő hívta fel rájuk a figyelmet. Am a racionális elemzés síkján racionális érdekre hivatkozott: úgy kezelte a kommunistákhoz intézett javaslatokat, hogy nekik is racionális érdekük a társadalom általa elképzelt demokratikus átszervezése. Csakhogy a célok divergenciája nem tűri meg a racionális szembesítést. Homlokegyenest eltérő célok pusztán racionálisan nem diszku- tálhatók. - A racionalitás fölmutatása ugyanakkor az értelmiségi egyetlen lehetősége.

Igen ám, de Bibó nem egyszerűen értelmiségi volt. Nemcsak politikus tudós volt, hanem tudós politikus is. Mint politikus annak a Nemzeti Parasztpártnak a keretén belül vitatkozott a kommunista politikával, amely a legszorosabb politikai szövetségben volt a kommunista párttal. Nem a szövetség és nem a vita volt a baj. A kettő együtt könnyen elképzelhető. Ez a szövetség azonban olyan volt, amelyben a Nemzeti Parasztpárt sohasem törekedett arra, hogy önálló társadalmi hatalomként lépjen föl, hogy a hatalmi politikával szemben másfajta társadalmi hatalmat vonultasson fel. - És hatalom nélkül tényleges hatalommal szemben keveset lehet elérni.

Bibó, a tudós érelmiségi útja példamutató és bátorító. Nyomában járni is megtisztelő. Bibó egyszerre akart értelmiségi és politikus lenni. Az értelmiségi és a politikus szerepe csak kivételes pillantokban csenghet egybe. Csak a kivételes egyéniség - mint Bibó - maradhat meg tisztán, ha e két utat együtt járja. És még ekkor is az az ára, hogy a politikus feladatának betöltése illúzió csupán. A hatalmon kívül, hatalom nélkül nincs számottevő szerepe a politikusnak, csak politizáló — másokat társadalmi lelkiismeretre bíró és racionális belátásra felhívó - politizáló értelmiségi maradhat.

12