Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 11. szám - Legenda Tamási Áronról (Összegyűjtötte Albert Zsuzsa)
tartott, vagy mikor jelent meg a válogatott novellás kötete nálunk a kiadónál, Ter- sánszkynak és nekijelent meg válogatott novelláskötete, ez 52-53 táján volt. Domokos M.: Oldódott, valóban, de csak félig-meddig. Mert én arra is emlékszem, hogy a kiadó ugyanúgy, ahogyan küzdött a színművekért, küzdött az ő egyik legszebb könyve, a Bölcső és bagoly életresegítéséért is, de hát nem ment. Elindult körülötte egy toporgás. Tímár M.: A Szülőföldem nem is sikerült a mai napig. Domokos M.: ... aminek az egyik, illetőleg időlegesen végső epizódja az volt, hogy az akkor illetékes miniszterhelyettes meghívta a hivatalába Tamási Áront, nagy tisztelettel fogadta, kávéval kínálta és Lánchíd konyakkal, mert akkor az volt a reprezentatív ital és azt mondta neki, ezt Tamási Árontól tudjuk egyébként, ő elmondta kommentár nélkül, hogy hát kedves Áron bátyám, sajnos ezt az írásodat nem lehet kiadni, és hát sajnos olyan gyönyörű, hogy nem lehet nem kiadni. De hát aztán végül is mégis úgy döntött az akkori művelődésügyi minisztérium, hogy nem engedélyezi a kiadását. Ez az akadálypálya nagyon sokáig tartott Tamási Áron életében, mert 1956 decemberében ő volt a Gond és hitvallás megfogalmazója, amivel a bűnlajstromát nagyon alaposan megtetézte. Azt kell mondanom, ahogy én tapasztaltam, lehet, hogy másnak beszélt erről, de nekünk a sérelmeiről nem beszélt. Valami olyan tárgyilagos humorral mondta el ezt is. És olyan lapidális megjegyzéseket tett, amiről esetleg az ember később érezte, hogy hohó ez valami mást is jelent. Egyébként ha már erről beszélek és a stílusáról, van egy történetem róla, 1955-ből talán, ami ide a rádióhoz fűződik. Valaki, talán Tóbiás Áron, de ebben nem vagyok bizonyos, már a jégzajlás idején, amikor kezdték megszólaltatni az elhallgattatott írókat, Áronnal is csinált egy interjút és megkérdezte tőle, ugyanezt, ami kézenfekvő volt, akkor méginkább kézenfekvő, hogy hogyan emlékszik vissza erre az időszakra, ennek az időszaknak az irodalmi életére, amiből ő ki volt rekesztve. És akkor Áron azt mondta, hogy ó, nagyon érdekes természettudományos kísérletezés folyt ezekben az években: verebeket képeztek át énekesmadarakká. Ez kiment adásba, nem fogták fel, és aztán természetesen az illetékes fülek óriási botrányt csaptak miatta, mert az érintett verebek feljelentették a Magyar Rádiót, hogy az ő becsületükbe gázol ezzel Tamási Áron. Nyilván fájt a szívének minden ilyen méltatlanság, mert az embert a méltatlansággal épp úgy lehet sebezni, mint bármi mással, de volt benne valami fegyelem, vagy szemérmesség, vagy gőg, vagy paraszti keménység, ezt kell mondanom, és arisztokratikus elegancia, ezért nem beszélt erről. Albert Zs.: Amikor a rádióban itt már lehetett Tamási Áron novellákat közölni, gondolom 58 után talán már lehetett, akkor ő szeretett volna valami állandó szerződést, hogy időről időre valamit ír a rádiónak, és akkor azzal biztos pénzhez is jut. Ezt azonban nem lehetett keresztülvinni. Tamási Áron nem kellett így, ezt nem engedték. Juhász F.: Domokos Matyinak van igaza, hogy a Gond és hitvallás is lehetett az egyik oka. Meg az a néhány cikk, amit 56 néhány napjában írt, rendkívül egyensú- lyosan, rendkívül tisztán, rendkívül fegyelmezetten, rendkívül szépen fogalmazva. Valóban rendkívül kiegyensúlyozott szívvel és akarattal fogalmazta meg ezeket az írásokat. Domokos M.: Egyébként ha erről a felemás kezelésmódról beszélünk, akkor ezt nagyon jól példázza az én szememben legalábbis az a tény, hogy amikor Márai Sándornak az a nevezetes Halotti beszéd című verse, azt hiszem a rádión, nem a Magyar Rádión persze, hanem a Szabad Európa Rádión keresztül elhangzott és itt elkezdett keringeni, aztán a Művelt Nép is lehozta, a hivatalosságnak is az volt a kérése, hogy egy Máraival egyenrangú írói tekintély válaszoljon erre, ha lehet, és Tamási Áront kérték. Tehát ők is tisztában voltak az írói rangjával. Nem érti meg 81
