Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 11. szám - A Duna vallomása - Kelemen Zoltán: Öt évszázad (magyar) versei a Dunáról
vers Batsányi Hazafiúi aggódásénak részletével és két erősen politizáló, pamfletszerű Virág Benedek-verssel került szomszédságba. Abból a szempontból viszont helyes a besorolás, hogy általa az olvasó körképet kaphat a XVIII-XIX. század fordulójának társadalmi-politikai irányairól. Jellemző, hogy ezekben a politikai röp- irat-ízű, nemzetféltő, ébredésre hívó költeményekben a Duna teljesen alárendelt szerepet játszik: vagy a nemzet allegóriája (ez az allegória azonban már egyáltalán nem nevezhető kultikusnak!), vagy puszta eszköz, hivatkozási alap. Csokonai Vitéz Mihály Belgrádra írt műve éppannyira szól a Száváról, mint a Dunáról, alapvetően mégis inkább magáról a várról, az ország déli határszélén található, sokszor gazdát váltó, kétes helyzetű erősségről. Történeti-politikai tartalmú tehát, akárcsak a pozsonyi diétáról értekező A Duna című verse. Konkrétabb Duna-vers A Duna Nymphája, bár itt sem az öreg folyam a főszereplő, hanem a szerelem, az imádott hölgy. Mégis, Lilla szépségének leírásával mesterien fonódik egybe a vén folyam szépségének érzékeny rokokó képekben való megjelenítése. Berzsenyi Dániel talán az első az antológia költőinek sorában, aki hazafias gondolatait gazdag és érzékletes leírásokkal képes ötvözni, méghozzá olyanokkal, melyek majd Kölcsey Himnuszában is visszaköszönnek. Magyar tájat és magyar sorsot együtt lát és láttat a költő Magyarország című költeményében, és Vitkovics Mihályhoz címzett episztolájának részletében. Berzsenyi költészete sem mentes az antikmitológiára való utalás (ezúttal klasszicizáló) kísértésétől, nála azonban a mitikus figurák feloldódnak a tájleírásban, és a földrajzi környezet lényeges tulajdonságainak hordozóivá válnak. Folyó és ország, nemzet fogalmai itt sem válnak külön. Általában elmondható a kötet Duna-verseiről, hogy a patriarchális Isten, Haza, Család fogalmak behelyettesítőjeként kezelik a folyót, mint ezen fogalmak metaforáját, melyen keresztül újra és újra kifejeződhet ugyanannak a gondolati tartalomnak a megfogalmazása. Ez alól csak igen kevés a kivétel. Kis János dunai hajóséneke is az otthona révébe igyekvő sajkásról szól. A folyót a maga lényegi valóságában megragadni kevés költőnek sikerült. Általában a versben megszólaló mondó szubjektív jelentéseket tulajdonít az adott természeti képződménynek, műve arról a szubjektumról szól. A költő, aki magát a folyót énekli meg, egyúttal ráébred arra, hogy emberi valóságunkon kívül (lentebb és fentebb egyaránt) létezik isteni vagy természeti, de mindenképpen más valóság. Verse erről a másik valóságról szól. Ilyenek Hölderlin folyam-versei, A Duna forrásánál és az Isaac von Sinclaimek ajánlott A Rajna. A Duna költői antológia darabjai nem a folyóról szólnak, hanem a hazáról, éppen ezért ezt az ellentmondást nem lehet számonkérni rajtuk. Vörösmarty Mihály versei is ezt a sort folytatják a kötetben. A Búvár Kund szaggatott, néhány erőteljes színnel bevilágított történeti tablója, Batsányi Hazafiúi aggódása nak részletével nemcsak témájában rokon kétrészes Mohácsa vagy A puszta sír, melyből bármelyik pillanatban várható már az Árpád ébredése, mind a nemzeti jelleget hangsúlyozó, felvállaltan hazafias művek, még a témájában korszerű, de kidolgozásában a nemzeti sors tragikus voltát idéző Pest, martius 13. 1838. is ide sorolható, bár az itt szereplő négy Vörösmarty mű közül ez az egyetlen, melynek általános elvont jelentése van: a természeti katasztrófa mentes minden történeti-politikai-társadalmi mozzanattól. Ezzel összehasonlítva Székács József azonos témájú versét, kitűnik az eltérés a krónikás istenfélő lejegyzése és a költői kijelentés között. Míg Vörösmarty az el nem múló változatlan lényegét találja meg az árvíznek, addig Székács nem szakad ki sem az adott egyes eset hatásából, sem abból a helyzetből, hogy nemzet és Isten párbeszédének szemszögéből láttassa az eseményt. Erdélyi János enyelgő dalocskájának szinte csak közvetítő közege a Duna, valahogy úgy, ahogy a víz viszi a csónakot vagy a hangot. Eötvös József Búcsúja is hazá57
