Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 11. szám - A Duna vallomása - Alexay Zoltán: Szigetközi kérdőjelek
áradások elmosták, „szaggatták” a partokat, élt, változott a táj, mint régen, pedig már mindenütt ott volt az ember kezenyoma, s ennek a hatásai egyre jobban mutatkoztak. Korábban a íbág gyakran változtatta a helyét, ez a medervándorlás jelentette a zátonyképződés mellett a hajózás legfőbb akadályát. A szabályozáskor egy kőhányásokkal biztosított partú, állandó medret alakítottak ki, ezzel a kövezéssel viszont a mellékágak jórészét elzárták a főágtól, ezentúl csak közepesnél magasabb vízálláskor kaptak közvetlenül vizet a Dunából. A hullámtéri medreket keresztirányú kőszórásokkal - ún. zárásokkal - rekesztették el, ezek megakadályozták, hogy túl sok víz jusson ki a főmederből. A zárások alacsony vízálláskor elszigetelték egymástól az egyes mederszakaszokat, mögöttük felgyorsult a feltöltődés és a gyakran álló vízben elszaporodtak az algák, romlott a víz minősége. Az árvizek teljesen elborították a hullámteret, a csendes folyású részeken lerakodott hordalék miatt a terület állandóan emelkedett, ezért növekedett az árvízveszély. A kövezések útját állták a halaknak, nem tudtak kijutni a csendes vizű, táplálékban gazdag mellékágakba, ezzel jórészt megszűnt a szigetközi terület „halbölcső” szerepe, mert korábban itt nevelődött fel a Duna halállományának jelentős része. Még nagyobb veszélyt jelentett az, hogy az áradással a hullámtérre kikerült halak apadáskor a zárások, partvédő kövezések miatt nem tudtak visszaúszni a mélyebb vízbe és milliószámra pusztultak el a kiszáradó medrekben. De ugyanígy jártak a békalárvák, a kagylók, a csigák, a rovarlárvák és rengeteg más vízi állat, emiatt szegényedett a terület állatvilága. A hullámtéri szigeteken a természetes erdőtársulások, a fűz-nyár ligeterdők helyét fokozatosan elfoglalták a telepített nemesnyárasok, a nagyüzemi, gépesített erdőgazdálkodás nemcsak a táj képét változtatta meg, hanem átalakult ennek hatására a növény és állattársulások jó része is. Lehetne tovább sorolni a szabályozás és a gazdálkodás miatt bekövetkezett változásokat, de talán a fentiek is érzékeltetik, hogy az idő múlásával sokasodtak a gondok, egyre több negatív folyamat kezdődött el. Különösen felgyorsultak a kedvezőtlen változások az 1960-as évek közepétől, mert a Duna osztrák szakaszán felépült vízerőművek egyre jobban visszatartották a hordalékot és a Kisalföldre egy szabad energiával rendelkező víztömeg érkezett, ezért a korábbi hordaléklerakás helyett a folyó erodálni kezdte a medrét. A medermélyülést az intenzív - hajózást segítő és építőanyag nyerés céljából végzett - kotrás tovább fokozta, a Duna vízszintje kisvízkor egyre alacsonyabb lett, ami mind több természetvédelmi problémát okozott, mert a mellékágakba csak kevés víz került. Az 1990-es évek tartós alacsony vízállásakor a szigetközi ágrendszer kritikus állapotban volt, mintegy 25 százalékuk teljesen kiszáradt, a másik 25 százalékukban rendkívül rossz minőségű pangó vizek alakultak ki. A nyári hőségben vízutánpótlás híján a mentett oldali csatornák egy része szintén kiszáradt, élőviláguk elpusztult, az alacsony talajvízállás miatt károsodtak a töltést kísérő mocsárrétek, kezdett kialakulni rajtuk a szárazodást jelző bokorfüzes. A kisvizes időszakban egyre nehezebben lehetett hajózni a szigeközi szakaszon, a Nagy-Dunában ugyanis változatlanul keletkeztek a zátonyok, igaz, hogy nem az Alpokból érkező hordalékból épültek fel, hanem a meder egyik pontján erodált anyagot rakta le másutt a víz. A változások oka egyértelműen az emberi beavatkozás volt, ezért a természeti állapotok további romlásának megakadályozására is műszaki megoldásokat kellett keresni, olyanokat, amelyek a természeti értékek megóvása mellett a hajózás és a gazdaság érdekeit is figyelembe veszik. Azt, hogy a szigetközi táj és az élővilág páratlan a maga nemében, senki nem tagadta, hogy meg kellene őrizni az utókornak, abban mindenki egyetértett, csak a hogyan kérdésre nem sikerült megnyugtató választ adni. Elsősorban azért, mert a megoldás kulcsa úgy az ökológiai, mind a gazdasági gondok esetében a víz, az eddiginél több víz, s ebből az alacsony vízálláskor olyan kevés volt, hogy bármelyik terület helyzetének a javítása csak a másik rovására történhetett volna. Időközben - 1977 őszén - megkötötték a magyar-csehszlovák szerződést a Bős- Nagymarosi Vízlépcsőrendszer felépítéséről, elkezdődtek a munkálatok, új problémák merültek fel, a korábbi helyzetre kidolgozott megoldási elképzelések elvesztették realitásukat. Az új helyzetben át kellett fogalmazni a régi kérdést is, hiszen a vízerőmű üzembe helyezése miatt drasztikus változásokra lehetett számítani. Második kérdés: Mi lesz Szigetköz természeti értékeinek sorsa a vízlépcső megépítése után, van-e esély a megmentésükre? 46
