Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 11. szám - A Duna vallomása - Alexay Zoltán: Szigetközi kérdőjelek

A kérdésre a tervekben nem találunk választ, úgy látszik, amikor készítették őket, ezt nem vették figyelembe. Az első környezet- és természetvédelmi hatástanulmány csak 1978 decemberében készült el, amikor már javában tartott az építkezés.

Ismét zavarban vagyok, mert nem tudhatom, hogy olvasóim közül ki, mennyire tájékozott vízlépcsőügyben. A témát ugyan agyonbeszélték, agyonírták, egy időben a vízcsapból is ez folyt, így elvben mindenkinek a könyökén jön ki az egész, de például az Alfóldön hátha nem volt olyan érdekes, mint nálunk, ahol élesben jelentkezett a sok gond. Ezért megpróbálom nagyon röviden felvázolni az elképzelés lényegét, elnézést kérve azoktól, akik már rettenetesen unják.

A vízlépcsőrendszer az eredeti tervek szerint a Dunakilitinél lévő duzzasztóműből és a felette kialakított tározóból, az innen kiinduló, szigetelt falú üzemvízcsatomából, a bősi vízerőműből és hajózózsilipekből, valamint a nagymarosi erőműből állt volna. Szigetközben természetvédelmi szempontból két kritikus pontja volt a tervnek. Egyrészt víz alá került volna a hullámtér Dunakiliti feletti része, másrészt - és ez jelentette a nagyobb veszélyt - 31 km hosszan a Duna az üzemvízcsatomába folyt volna (az 1842 és 1811 fkm között), a főágba csak a közepes vízhozam töredékét szándékozták bevezetni (a közepes vízhozam 2000 m3/sec, a tervezett pedig 50-200 m3/sec), ez a mellékágak kiszáradását és a talajvízszint jelentős esését eredményezte volna, ami a táj és az élővilág halálos ítéletével volt egyenlő. (A feltételes mód kicsit zavar, mert mindaz, amiről szó volt, végül bevövetkezett, de nem az eredeti tervek szerint üzemel a vízerőmű.) Az 1811 fkm alatti szakaszon, ahol a víz már az eredeti mederben folyik, az okozott aggodalmat, hogy az erőművet csúcsra óhajtották járatni, tehát naponta csak néhány óráig működött volna, amikor a legnagyobb az áramfogyasztás, de akkor teljes kapacitással. (4000 m3/sec vízleeresztéssel, ami egy kisebb árhullámmal egyenlő.) A csúcshullám Szigetköz alsó harmadában napi apály-dagály jelenséget idézett volna elő, veszélyeztetve az élővilágot, mert kevés faj tudja elviselni a vízviszonyok gyakori és szélsőséges változásait. A nagymarosi erőmű ezt a csúcshullámot tartotta volna vissza, az üzemszünet időszakában egyenletesen engedve tovább.

A már említett hatástanulmányban a készítők megpróbálták prognosztizálni a várható változásokat, de a környezeti rendszer túl bonyolult, hogy pontosan előre meg lehessen mondani, hol, mi és milyen mértékben fog átalakulni. Főleg akkor lehetetlen a pontos becslés, amikor a meghatározó környezeti változásokról sincsenek pontos adatok. (Pl. a talajvízszint alakulása stb.) Persze akadtak a kérdéshez hozzászólók között, akik konkrét számokat is mondtak, pl. hogy hány növény és állatfaj pusztul majd ki, de ezeket a véleményeket az, aki egy kicsit ért a szakmához, nem vette komolyan. Mi tudtuk, hogy átfogó zoológiái kutatásokat nem végeztek Szigetközben, és a botanikai vizsgálatok is elsősorban a ligeterdőkre korlátozódtak, így ha nem tudjuk, hogy hány növény és állatfaj él a területen, hogyan lehetne megmondani, mennyi tűnik majd el? Az viszont igaz, hogy a közvélemény szereti a pontos számokat, a bizonytalanságot tükröző, valószínű, várhatóan megfogalmazásokból arra következtet, hogy aki csak ennyit tud, az nem komoly szakember, így sokan elfogadták a laikus vélekedéseket.

Az egyértelmű volt, hogy a víz teremtette táj és az élővilág legalább annyira károsodik, mint a száz évvel korábbi, nagy átalakulást okozó folyamszabályozás után, megsemmisülnek az őstáj maradványai is, ha eltűnik az őselem a mellékágakból, holtágakból, ha a mocsárrétek, lápok nem kapják meg a szükséges fakadóvízes elöntést. A várható változásokról az volt a véleményünk, hogy az élőhely kiszáradása miatt a még meglévő, természeteshez közeli növénytársulások átalakulnak, felváltják őket a szárazabb környezetre jellemző növényegyüttesek, illetve megkezdődik egy erőteljes degradáció, csökken a faji és genetikai diverzitás (sokféleség). Abban megegyeztek a vélemények, hogy a hullámtéri Duna-ágak kiszáradása katasztrofális hatású lesz a vízi állatokra, s ha a tápláléklánc közpén elhelyezkedő halak és kétéltűek száma lecsökken, ez hatással lesz a területre jellemző vízimadarak faj- és egyedszá- mára éppúgy, mint a halak és kétéltűek táplálékát adó állatokra, mert a táplálékláncon keresztül ható szabályozás le- és felfelé egyaránt érvényesül. (Éppen emiatt nem lehet megmondani pontosan a változások hatásait.)

Az elhúzódó, magyar részről évekig szüneteltetett építkezés alatt, sok tekintetben változott a vízlépcső értékelése. A tájat és élővilágát, a vízbázist féltők hangja mind erősebb lett, nem lehetett figyelmen kívül hagyni, elkészült egy sor tanulmány, amely feltárta a természeti értékeket, illetve javaslatokat tett a megóvásukra. (A vízlépcső elleni tiltakozásokat akkoriban

47