Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 10. szám - Varga Magdolna: November angyalához (Baka István versei)
jellemzőek, miközben rájátszik a Munkácsy-képre (akár Babits). AKlepszidra pedig egy találó kórházi jelenetet használ föl élethelyzetének érzékeltetésére. A művek központi témájaazidő - amelynek képi megfogalmazása Bakánál nem a repüléshez, hanem a folyóhoz kapcsolódik. Ez materiálisabb, érzékelhetőbb, ezért testünknek több köze van hozzá, mint a repüléshez. A versek ideje a folyóvíz-metaforával megállíthatatlanabbnak, végzetszerűbbnek tűnik, mint a másik toposzba rejtett jelentés. Ezzel az idővel küszködik a művész, az ember, ehhez az időhöz szűkül a tér: „Nagyon közelié lett a távol, / Már félig benne élek én”. Tél Alsósztregován Két szonett-triptichon fog közre egy Carmen-variációt — az epikus háttér ezekben a versekben éppen úgy hozzátartozik a műértéshez, mint az Aeneas és Didó, a íred - man szonettjeiből és a Trisztán sebe című alkotásaiban. Az 1993-as (ez az egyetlen korábbi vers) Madách-parafrázis is a Tragédia társa is lehetne - a személyes kérdések felvetésében. Férfi és nő, férj és feleség, házas-, ágyastárs és szellemi partner jelentésvilága feszül egymásnak a provinciális kúria belső terében, vívódva a zsenialitás és a dilettantizmus között. Baka-Madách még nem döntött semmiben, de a döntés már meghozatott: „... bástyáim között / Topor- gok én, király, - megütközött / helyettem és elhullott a királynő”. A három Carmen-dal is a szecessziót idézi. A Bizet-operába is beillő három ária a Márton László-i rájátszással (Carmen) a ma világába lépteti be Don Jósét, akinek lírai énje, érzelmi-képi megnyilatkozásai ismerősek Baka versvilágából. Am a költő itt nem az evokáció, nem az imitáció miatt választja a közismert figurát. Olyan érzéseket szólaltat meg, amelyeknek a költő ad új jelentést - ez a merészség képes felelni az allúziók és a reminiszcenciák keltette kérdésekre. A másik hármas-szonettel a reneszánsz, de inkább manierista eszközök segítségével állít emlékjelet Tündének, a feleségének. A Michelangelo óta feltámasztott Pügmalion-mítosz akarva-akaratlanul magában hordozza az eddigi értelmezéseket. Van valami tragikus abban, hogy a Tünde névbe érzett jelentés kihívásának (Vörösmarty óta hány nőalak könnyedsége!) kővel próbál méltóan megfelelni a szó mérnöke. A vers a Fredman szonettjeiből című alkotásra emlékeztet már abban is, hogy az enjambement-ok egyetlen, 42 soros versszöveggé kapcsolják össze a három petrarcai szonettet. De kapcsolódik azért is, mert ebben is a rázáruló időről szól, amely elől talán a szerelem jelenthet egyedül menekvést - egy másik mitikus szöveg értelmében: „Mert erős a szerelem, mint a halál...” Yorick visszatér A ciklus verseiben — Yorick visszatér, Yorick panaszdala és a Búcsú barátaimtól — talán arra való az alantas szóhasználat, a trágárság, a travesztia és a blaszfémia, hogy elfedje sarával a nyilvánvaló tényt: a clown álcája eltört, tálcán nyújtott sület- len ékeinek vágya egy: ne vegyük észre mögötte a didergő, szenvedő embert. Mégis, mintha Baka e kötetben itt lépné át először a személyesség határait: „koalíciós partnere”, „égi parlament”, „kétharmaddal dönt a történelem”. (Yorick visszatér) A sötétség versei ezek, mint ama régiek (Yorick monológjai), de - hasonlóan a ciklusnyitó Helsingőrhöz — az ezekbe rejtett üzeneteket sem lehet röhögéssel hallha58
