Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 10. szám - Böndör Pál: A vágy autóbuszállomása; Orákulum (versek)
Böndör Pál A vágy autóbuszállomása Ebbe is beletanulok? A helyi buszok egyre ritkábban de járnak még. Amikor nagyon szorult a hurok déd- s nagyapáink óceánjárókra szálltak és az irány: Nyujork! A vidéki diákok ma késve érnek be Becsére Újvidékre. Március van. Már felejtem hogy mire várok. Tulajdonképpen nem is csoda: év az évre s marad rajtunk az átok. A helyzet az hogy elvben európaiak és utasok vagyunk: az életünk folyik a megszokott mederben amíg meg nem halunk - ha éppen nem csalunk s élünk tovább a nyelvben. Nem szűnt meg ez a járat? Jurop iz sztill - írta a költő - sztill ágén... Fizetnünk kell: az a kérdés hogy milyen árat. Itt hirtelen támad fel és úgy fúj a szél hogy a szem könnybe lábad. Orákulum Úgy kétezerre utolsó bolondja nélkül marad a globális falu: az arra éhes tömeg a tabutémákat jóízűen elfogyasztja... Kedélytelen gyomorbajos tanú a tévé előtt ülsz végleg kifosztva: jó cigaretta egy pohárka merlot de neked akkor már semmi se lesz jó.
