Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 9. szám - Gáll Ernő: Az Ilia-effektus - Erdély felől nézve
Gáli Ernő Az Ilia-effektus - Erdély felől nézve ■M- özegemben ez a serkentő hatás először és főként az általa szerkesztett Tisza- táj révén érvényesült. A folyóirat azzal váltotta ki megkülönböztetett érdeklődésünket és ragaszkodásunkat, hogy - a tabuizáltság, az elhallgatások idején — rendszeresen és következetes módon figyelemmel kísérte a kelet-európai összefüggések között alakuló határon túli magyarok sorsát. Ez a vállalkozás akkoriban nem talált a három t-vel jelölt kultúrpolitika részéről támogatásra, de még toleranciára sem. Kiváltotta viszont a tiltást, illetve a megtorlás válaszát. Diának távoznia kellett a redakció éléről. Szerencsére, szelleme még ösztönzően ott „kísért”. A küldetésként vállalt funkció más formát öltött. Pontosabban: főként a levelezésre összpontosult. Azt hiszem, kevés olyan ismertebb erdélyi (de vajdasági, szlovákiai, nyugati) írástudót találunk, aki ne őrizne Tőle kapott buzdító vagy éppen bírálatot megfogalmazó sorokat. Ember legyen a talpán az a kutató, aki összegyűjti majd ezeket az episztolákat s aki feldolgozásukra is képesnek bizonyul. Aki ezt idők múltán véghez viszi, egy egész korszak összmagyar kultúrtörténeti dokumentációját fogja összeállítani. Megőrizve az arányokat, az Diában „reinkarnálódott” Kazinczy, akárcsak nagy elődje, intézményeket, folyóiratokat, nyilvántartó központokat pótolt. Levelezése a részekre szakadt, ám tagoltságában is egységes magyar művelődés hatalmas, pótolhatatlan adatbankja lett, amely regisztrált, visszajelzett, értékelt. Omaga fáradhatatlan, élő és mindentudó komputer. Sokszor kellett rádöbbennünk arra, hogy némely vonatkozásban Dia Mihály többet tud rólunk, mint mi magunk. Ha ezek az időnként ismétlődő felismerések meghökkentőek voltak, azt már magától értődő élményként éltük meg, hogy hála a Nagy Összekötőnek, mi sem maradtunk ki a különböző országokban működő magyar alkotóműhelyek szellemi körforgásából. Tudunk róluk, tudnak rólunk. Az Dia-effektus jóvoltából oldódott a kisebbségi elszigeteltség, csökkent a magára hagyottság, a magány kínzó érzete s a távlatvesztés. A „démoni”, ezernyi ismeretlen fejleményt, veszélyt magában rejtő világ, amelyről Tavaszy Sándor kierkegaardi szorongással írt, kisebbedni látszott. Persze, a szegedi vártán strázsáló nem egyedül őrzött és istápolt. Többen jártak Erdélyből Dlyés Gyulánál, aki a nemzet lelkiismeretének megszemélyesítőjeként — barátaival, híveivel együtt — otthon s a világban az anyanemzettől elszakítottak érdekeit, törekvéseit képviselte. Aid elolvasta mostanában közölt naplójegyzeteit, képet alkothatott magának erről a gyakran sziszifuszi erőfeszítésről és küzdelemről. Az Dia Mihály nyújtotta, konkrétan észlelhető segítség elsősorban a szellem síkján, a kultúra, az irodalom világában jelentkezett. Hídépítő tevékenysége — valaminő eszmei geopolitika adottságaihoz igazodva — főleg a Vajdaság közelítésében nyilvánult meg. Személy szerint neki köszönhetem Bosnyák István, Rehák László és mások barátságát, s azokat az - akkor új horizontokat is nyitó — kapcsolatokat, amelyeket a Korunk és az újvidéki Híd között alakítottunk ki. De közvetített ő Nyugat felé is. Ritkán járt mifelénk, ám az általában megrögzötten otthon ülő hihetet40
