Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 9. szám - Gáll Ernő: Az Ilia-effektus - Erdély felől nézve
len mozgékonyságot tanúsított, amikor országokat, régiókat kellett összekötni. És jöttek a tanítványok, akik mesterük emisszáriusaiként könyveket, folyóiratokat csempésztek át a határon, s üzenetek hordozóiként fontos missziót teljesítettek. így kerültem közel Csapody Miklóshoz, s amikor végre meglátogathattam Szegeden levelező partneremet, ő kezdeményezte a Lengyel Andrással és Fűzi Lászlóval létrejött, számomra mindmáig termékenyítő kapcsolatokat. Az üia-jelenség rendhagyó volta nem kizárólag a kulturális nyilvántartás és — mondhatni — menedzselés területén jelentkezik. Nem is csupán annak az átfogó kataszternek okán, amelyet virtuálisan létrehozott. Teljesítménye az erkölcs dimenzióiban is kiemelkedő. Nemcsak pedagógiai éroszának kisugárzására gondolok, hanem arra, hogy az atomizálódás, az általános értékvesztés, az embereket összefűző szálak szétzilálódásának tegnapi és mai körülményei között, válaszai, amelyek kiszámítható pontossággal érkeztek, soha nem gyengülő figyelme és figyelmessége az „emberiességvédte bensőség’ meleg légkörét tartják fenn. Egy megrendült, de még valahogy működő erkölcsi rend létét sugallják. Bizonyos kulturális folytonosságot szavatolnak. Erőt, önbizalmat kölcsöhöznek. Mindezt a magam tapasztalatai alapján is tanúsíthatom. Sokatmondó számomra, hogy első levélváltásunk keltezése a Tiszatájtól való eltávolításának az idejéből származik. Levelében — többek között — a vajdaságiakról, Bosnyákról, a Hungarológiai Intézet körüli bonyodalmakról tudósított. És hány ilyen s hasonló — túlzás nélkül — létfontosságú információt, tájékoztatást juttatott el a magyarországi folyóiratok, írók és kutatók problémáiról, a szegedi egy etemről stb. Morális értékűnek és jelentésűnek érzem az Ilia szemléletéből, magatartásából, állásfoglalásából kiszűrhető józanságot, tárgyilagosságot, de ugyanígy minősíthető szerénysége és elvszerűsége is. Modellértékűnek vélem a nemzeti elfogultságokkal, előítéletekkel, mindenfajta nacionalizmussal szembeni kérlelhetetlenségét, s azt az őszinte érdeklődést, nyitottságot és párbeszédre való készséget, amelyeket a román művelődés és jeles képviselői iránt mindig is tanúsított. Éppen ezért a 60 éves Dia Mihály köszöntése részemről egyben többrendbéli köszönet kifejezése is. 41
