Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 4. szám - Kelemen Zoltán: Töredék és remekmű (Hamvas Béla: Karnevál)
télén csökevényekkel, jó részben a történeten kívül él és üdvtörténeti tevékenysége teljesen még nem bontakozhatott ki.” Ha ehhez hozzávesszük azt, hogy a Scientia Sacrában a történetiség éppen nem pozitív kategória, valamint ott a nő a tengely, „antenna”, amely összeköti a fenti ugyanazt a lenti ugyanazzal, akkor igencsak el kell gondolkoznunk, hogy megértsük: ezeket a szövegeket egy és ugyanaz az ember írta, körülbelül fél évtizednyi eltéréssel. A félreértések elkerülése végett és példánk teljessé tétele érdekében hadd idézzem itt Krúdy Gyulái ugyanezzel a problémával kapcsolatban: ,A nők gyöngédségére nagyobb szükség van, mint valaha, mert minden nő, még a legközönségesebb is, rokonságban van a holddal, a túlvilággal, a babonával. Csak a nők javíthatják meg az állati sorba jutott férfiakat, és minden alkalmat meg kell adni a nőknek, hogy a javítás munkáját elvégezhessék a férfiakon.” Látható, hogy ő is tengelynek, közvetítőnek tartja a női nemet bizonyos értelemben. Ez a tengely köti össze a lelki, szellemi és a testi tartományokat a világban. Végül újra ott állunk eredeti kérdésünk előtt, ahonnan kiindultunk: Hol van a Karnevál helye az oly igen sajátos Hamvas- életműben? Elképzelhető egy olyan válasz is, miszerint Hamvas, gondolati világának változása következtében arra a megállapításra jutott, hogy az Aranykor, a történet előtti idő tulajdonképpen megfeleltethető a gyermekkor pszichéjének (gondoljunk csak Vörösmarty Mihály Délsziget című művének pszichoanalitikus elemzésére, ahol a felnőtté válást a boldog sziget elvesztése jelenti). Persze nem egyszerűen arról van szó, hogy Hamvas ezt gondolta, hanem, hogy vele is ez történhetett. Vagyis elméletének változása hozta magával azt, hogy elveszett számára a történet előtti Aranykorban való hit alapja. Ha így történt, az egyrészről végzet, másrészről áldás. Megszületett ugyanis egy regényelmélet, ami töredékes, és csak igen nagy jóindulattal nevezhető elméleti írásnak. Viszont néhány évvel később, 1951-ben Hamvas Béla befejezi Karnevál című nagyregényét, ami egyrészről azóta is követők nélkül áll a világirodalomban, másrészről remekmű. Bányaló, 1929 körül 44
