Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 9. szám - Lengyel András: Egy irodalomszervező pályaíve (Vázlat-féle Ilia Mihályról)

rá, amit egyik tanítványa, Fűzi László még 1984-ben jegyzett föl róla: „Tanítványai az első találkozásokon lenyűgöző tárgyi tudásán döbbennek meg — s azon, hogy nemcsak az irodalom foglalkoztatja, hiszen a történettudomány, a néprajz, a régészet s számos más tudományág eredményeit is folyamatosan figyelemmel kíséri.” „Aztán amikor hallgatói már részt vettek pár szemináriumán és előadásán, és elfogadták az ismeretek nem mindennapi gazdagságát is, az Ilia Mihályt jellemző emberi tisztaságot és nyitottságot még csak akkor kezdik megismerni. Nincsenek titkai: önmaga világát mindenkor a maga egészében képviseli. Tanárként is személyes kapcsolatokra törekszik: könyveket kölcsönöz, újabb barátságokat köt s tanít a látszólag mellékes témákat érintő beszélgetésekben is. Alighanem ezzel jutott legtovább a pedagógiában. Pályája a Németh László-i gondolat igazát bizonyítja: »A nevelőnek tulajdonképpen nincs is nagyobb feladata, minthogy magában építse fel a példát, amellyel a fiatal lélek tájékozódó (s részben utánzó) kedvét az igazi nagyság felé fordítja....« ’’(Szegedi Egyetem, 1984. szept.21.) S nagyon jellemző az is, hogy egy másik, utóbb kiadói szerkesztővé lett tanítványa azzal jellemezte, hogy meg lehetett különböztetni tanítványait: akik az ő versértelmező szemináriumaira jártak, jobb, elmélyültebb versértők lettek, mint a többiek. Mások pedig, nem is kevesen, arról vallhatnak, hogy az ő közvetítésével jutottak el a kisebbségi magyar irodalmak „fölfedezéshez”, értéséhez. Magyar egyetemen ilyesmit alighanem tőle tanulhattak legelőször hallgatók; a határon túli magyar irodalom fejleményeiről már a hatvanas évek közepétől rendszeresen beszélt, nemzedékeket irányítva e „téma” felé.

Ez a tanári tevékenység persze, jóval szűkebb körben érvényesülhet, mint korábban a szerkesztőé, a modem kultúra sokágú intézményrendszere nem sokszorozta meg hatását. De ez a tevékenysége a korábbinál is személyesebb lehetett. Tanítványaival olyasmit is megéreztethetett, amit a hivatalos nyilvánosság 1989-ig semmiképpen sem tett volna lehetővé. Egészében így kritikusabb lehetett, és személyre szabottabb, mindenkinek azt adhatta magából, amire annak szüksége volt. És, mindent összevetve, a kör, amelyet orientálhatott, nem is olyan kicsi. 1957 óta legalább háromezer magyartanárt nevelt föl, s egyik legutóbbi interjújában joggal mondhatta, nem kell sehol az országban harminc kilométert mennie, hogy tanítványra, barátra találjon. S megadatott neki minden igaz tanár elégtétele: volt tanítványai szinte mindenhol ott vannak, a tanári szobáktól a szerkesztőségekig és a parlamentig. Tanári fáradozásainak szociológiai dimenziója tehát egyáltalán nem lebecsülendő. Mélysége pedig nyilván szerkesztői hatásánál is mélyebb.

3. E nemzedékeket fölnevelő tanári tevékenységen túl kínálkozott számára még egy, a szerkesztői és a tanári munkát sajátos formában kombináló szerepkör: az informális kulturális szervezőé. Igen széleskörű és kiterjedt levelezésével, személyes jelenlétével, mindenre és mindenkire kiterjedő segítő figyelmével („futárszolgálatot” is vállaló tanítványai közvetítésével) 1975-öt követően is befolyásolni tudta a magyar szellemi életet. Látszólag csupán levelezett, érdeklődött s kérdésekre válaszolt; könyveket, folyóiratokat adott kézbe; magánügyeket intézett vagy kéziratokat közvetített szerzők és folyóiratok között. Esetleg - erre is sok a példa — orvost szerzett vélt és valóságos betegeknek. Valójában a szó legmélyebb értelmében „szerkesztett”: alkotókat inspirált munkára, alkotásokat segített életre, juttatott oda, ahol legjobban érvényesülhettek, az irodalmi élet folyamatait alakította. Levelezésének, ennek a csak Kazinczy levelezésével összevethető művelődéstörténeti kincsesbányának a fölnyitása igazolja majd: minden formális hatalom és pozíció nélkül bele tudott szólni a magyar szellemi élet 1975 utáni évtizedeibe. Sokak tapasztalatát mondja ki tehát Varga Lajos Márton, amikor arról beszélt, hogy Dia Mihály „a levelezés jóvoltából lap nélkül is szerkesztő maradhatott. S e minőségében a leg80