Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 1. szám - Galgóczi Erzsébet: Vidravas (Domokos Mátyás sorozata. Beszélgetőtárs: Réz Pál)

DM: - Erzsi uralkodó írói ambíciója az volt, hogy arról a korról, amelyben élt, igaz képet adjon. Úgy, ahogy ő látta és értelmezte korát. S mint egy akaratlan ars poétikát, egyetlen mondatba összefoglalva, le is írta valahol, hogy: „valóságos képet akarok adni arról a néhány évtizedről, amelyben mint író éltem.” Egy s mást azonban tudok én is ennek a regénynek a forrásairól: 1987-ben együtt mentem autón Galgóczi Erzsivel Szlovéniába, a Vilenica ’87’ elnevezésű, nemzetközi íróta­lálkozóra, s útközben elmondta, hogy képviselőséget is azért vállalt, hogy ezt a regényt, amelynek történeti anyagáról Gobbi Hilda körében szerzett tudomást, megírhassa, pontosabban, hogy forrásaihoz hozzáférhessen. Alkalmas anyagot látott benne, hogy saját mondanivalóját a paraszti világról és annak ötvenes évekbeli megtöretéséről elmondhassa. Bizonyára emlékszel rá, mindig mondogat­ta, hogy két nagy témája van: az egyik az édesanyja figurája, az ő legnagyobb emberi élménye, amiből azonban nem írhat regényt addig, amíg él az édesanyja. A másik pedig ez: a magyar falu, a magyar parasztság sorsa a szocializmus korában. Nos, Erzsi elmesélte, hogy néhány évvel korábban megkereste őt a Győr-Sopron megyei képviselőcsoport akkori elnöke, Fock Jenő, és arra kérte, hogy mint nép­szerű írónő, vállaljon képviselőséget. Erzsi szabódott, hogy ő dolgozni akar, éppen egy izgalmas témával birkózik, s egy füst alatt elpanaszolta Fock Jenőnek, hogy nagy nehézségekbe ütközik, mert valóban lelkiismeretes író volt, aki mint egy filológus, mindig meg akarta alapozni kényes témáit, és hiába kérte a Belügymi­nisztériumtól, hogy betekinthessen e régesrég lezárt per - a MAORT-per - aktái­ba, még válaszra sem méltatják. Fock Jenő, legalábbis Erzsi így mondta el, akkor megígérte, hogy közben jár, amennyiben Erzsi is elvállalja a képviselőséget. Egyébként még azt is mondta, beletelik egy kis idő, míg kézhez kapja az iratokat, de állta a szavát, s Erzsit beengedték egy belügyi irattárba, ahol beletekinthetett a per anyagába. De hogyan? Figyelmeztették, hogy jegyzeteket nem készíthet, s arra is kötelezték, hogy amit olvas, arról senkinek nem beszélhet! Erzsi természe­tesen mindent megígért. — Dehát hogyan tudta ilyen körülmények között feldol­gozni, amit látott? — O — felelte Erzsi —, hát csak annyit olvastam el egy-egy alkalommal, amennyit meg bírtam jegyezni, majd elrohantam egy gépírónőhöz, és emlékezetből mindent lediktáltam! - Még egy érdekességre emlékszem elbeszélé­séből: döbbenten látta, hogy ezeknek a régi aktáknak bizonyos szövegrészei fekete tintával vastagon ki vannak satírozva, olvashatatlanná vannak téve, ami végképp érthetetlen különben, hiszen meg is semmisíthették volna ezeket az aktákat. Valamilyen összefüggés volt — állítólag — a Rajk-per és e között, jóllehet a Rajk-per- re később került sor, de valami módon Kádár János is szerepelt vagy tanúvallo­mást tett ebben az ügyben, és minden rá vonatkozó rész ki volt húzva. Ezt onnan tudta meg Erzsi, hogy az egyik törlést valahogyan mégis ki tudta sillabizálni. RP: - Ezt én nem tudtam, erről nem beszélt nekem, hogy így jutott hozzá az iratokhoz. Azt hiszem, bár erről nem beszéltünk, hogy ennek a regénynek az egyik fő cselekményszála fikció, nevezetesen az, hogy a fogoly, akit először halálra ítélnek, majd életfogytiglanra, és bent dolgozik, mert kitűnő olajkutató szakember, és nagy szüksége van rá a szocialista népgazdaságnak, mindezt azért vállalja, mert megígérik neki, hogy akkor a feleségét békén hagyják. A felesége közben meghal. Az Avó attól fél, hogy ha ő ezt megtudja odabent, fölmondja az egyezséget, ő maga is meg akar halni, nem hajlandó tovább dolgozni, ezért az a bizonyos Smukk Tóni ráveszi a hősnőt, hogy a feleség nevében írjon neki leveleket. Úgy tudom, hogy ez kitalált elem, ez nem történt meg, legalábbis erről nem tudok, de valószínűleg valami hasonlót hallhatott Erzsi, aztán odakombinálta a valóságos történethez. Furcsa módon nem éppen ugyanez, de valami hasonló aztán bekövet­kezett Déryvel, aki a börtönben az anyjának írt ugyancsak mese-leveleket. Az 73

Next

/
Oldalképek
Tartalom