Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 9. szám - Lászlóffy Aladár: Ilia Mihálynak (vers)

Lászlóffy Aladár

Ilia Mihálynak

Az ablak előtt érnek a gerezdek, mint fülcsengés, rezeg körül a fény és érzem, ahogy szakállat eresztek, az idők nedve jár a venyigén.

így jártak bennünk titkos égi tervek, gerezdjük sajnos végül fájdalom.

Hol lassan minden lázadást levernek, még nem hiszem, hogy én is feladom.

A szemüveg egy hallomástól párás: Mozart korai vonósnégyese - és rendre romlik a kedély, a járás, szív, emlékezet, lélegzés, vese.

Az olvasással múló nyári éjek, tovább taníthat, ki tovább tanult.

Száz év hiányzott néha az esélynek, s más képet őriz rólunk is a múlt.

A harcok végén vagy se pénz, se posztó, vagy mögötted a rendezett sereg. Valahol messze felködlik Rodostó s az ablakon túl szendereg Szeged.

A lélekben a végleges magasság; ha erőm tágas, biztos tőle van. Felfegyverezni Kolozsvárt és Kassát egy madárszárny elég is: tolla van.