Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 9. szám - Esterházy Péter: Hogy van
Esterházy Péter Hogy van s TT A J n azon kevés ember közé tartozom, aki nem volt tanítványa Ilia Mihálynak. De azért, ha azt hallom, hogy az Ilia-tanítványok át- meg átszövik az országot, akkor szeretnék úgy gondolni magamra, mint aki szintén épp sző, átsző. Kivülről érkezvén az irodalomba, nemigen tudtam, hogy ki kicsoda, mi a hatalma és/vagy presztízse, de róla, a legendájáról valahogy hamar tudomást szereztem, és kezdetben minden figyelemnek nagy a jelentősége, létfontosságú, és ő azután hírhedten figyelmes és figyelős. Sokan ismerhetjük azokat a kis lapokat, mondatnyi híradásokat, lapkivágatokat, könyvküldeményeket - melyek az egész világban kerengenék, az Ilia-kedvezményezettek titkos társasága... Olykor vitáznék is vele: hát ne tessék ennyire csak másokért! Most bevallom, hogy én az elején (az elejemen) konkrétan tényleg nem tudtam, hogy ki népi, meg ki urbánus. Ottlikról és Mészölyről azt gondoltam, hogy népiek, merthogy olyan magasak voltak, szép szálak, ott nem tévedhettem. Nemes Nagy meg a neve miatt. Csoórit meg Kosa Ferit is népinek soroltam. Most, hogy így végiggondolom, attól tartok, én mindenkit népinek néztem. Talán csak József Attilát meg Fejtőt nem. És persze Németh Lászlót sem, olyan elbűvölően városias volt a homloka. Igaz, Weörest se, a hangja miatt; bár azután, amikor olvastam, hogy gyermekkorában disznót őrzött, akkor mit hihettem. Mándyt se, a finom keze miatt. (Erről még az jut eszembe, de nagyon zárójelben, hogy én sokáig azt sem tudtam rendesen, hogy ki zsidó, ki nem, de lassacskán ebbe is beletanulok, szégyenére mindannyiunknak.) Szóval Ilia tanár úr volt az első szavatoltan népi, akit láttam. Ezért azután mindig nagyon jókat gondoltam arról, aki népi. De ha elengedjük is a bohóckodás e könnyű fonalát, Ilia tanár úr lénye valóban emlékezteti az embert egy, mondjuk így, közösségi szemléletmód érvényességére, tágasságára, arra, hogy mi is lett itt kiforgatva önmagából az idők során. Van benne valami bibó-s. Egyszer mesélte, hogy ő bármerre ha nekiindulna az országnak, negyven-öt- ven kilométeren belül mindig találna szállást ismerősnél. Ezt is fontosnak tartom nála. Azt, hogy övé az ország. Hogy van, akié. 3
