Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 8. szám - Vekerdi László: A tudományos „Téli bárány” (Tóth Ágnes: Telepítések Magyarországon 1945-1948 között)

saját házukban a rájuk telepítettek mellett vagy egy otthonhagyott svábnál húzhatták meg magukat. S mindezt akkor, amikor hivatalosan a kitelepítések még el se kezdődtek, mikor még csak vitatkoztak a számokról és a módszerekről.

Ám Bodor csupán megelőzte néhány hónappal a törvényhozást, mert lényegében az ő példája lett a törvény. A letelepítésre váró földigénylők nagy száma, az igénybevehető földterületek rohamos fogyása, az intézkedésre hivatott bizottságok és intézmények szervezetlensége és párhuzamosságai szinte nem is tettek mást lehetővé. A földreformot, legalábbis ahol telepítéssel kapcsolódott, eleve törvényhozási és szervezeti, jogi és emberi tehertételek nyomták. Tóth Agnes adatok és hivatkozások tömegével eloszlat egy máig élő mítoszt: a földosztásét. Általános káosz és mérhetetlen bizonytalanság uralkodott el az érintett falukban; a régi gazdák nem dolgoztak, hisz nem tudták, meddig maradhatnak, az újak pedig - akiknek jó része azelőtt egyáltalában nem is földmíveléssel foglalkozott - felélték a készet, aztán vagy másik birtokot igényeltek vagy egyszerűen odébbálltak. Aki maradt, az elébb-utóbb a régiekkel megbékélve, kemény munkával teremtette meg megélhetésének és később szerény jólétének alapjait. Akárcsak kétszáz-kétszázötven évvel azelőtt messzi német földről érkezett elődeik, akiknél Wellmann Imre ugyanezt a három kategóriát regisztrálja.

De nemcsak a különböző telepítési akciókat jellemezte a szervezetlenség, a kiszámíthatatlanság, az önkényeskedés, a vagyoni visszaélések egész sora, ugyanez a hivatali apparátusról is elmondható. „Tevékenységüket, munkájukat az elvi, szakmai szempontok helyett a direkt politikai indíttatású beavatkozások határozták meg. Az egymáshoz való alá-, fölé-, mellérendeltségi jogviszony, valamint a gyakorlati végrehajtás szakmai követelményei a politikai hatalmi harc függvényében változtak. A jogkörökben meglévő átfedések a hivatalok presztízsharcában is tükröződtek, és kaotikus állapotokat idéztek elő.” (87.) Szabálytalanságok, jogtalan és mértéktelen élelmiszerelkobzások, pazarlás, a hivatali személyzet fölös felduzzasztása, magas fizetése, dolce vita-ja, garázdálkodásai nehezítették nemcsak a tényleges munkát, hanem a kitelepítésre és a letelepítésre várók életét egyaránt. Paradox módon viszont épp a szervezeti és szervezési gyöngeségek mentettek meg később sok kitelepítésre ítéltet a tényleges kitelepítéstől.

Az 1946. január 19-én elsőként Budaörsről meginduló kitelepítéseket az eddigiekhez hasonlóan, a földreformmal összefüggésben ismerteti Tóth Ágnes, és részletesen bemutatja egy egész fejezetben ,A telepítések végrehajtásának útvesztői”-t. Az alapgond persze továbbra is: sok igénylő, kevés föld. ,A fölosztható területek elégtelensége arra ösztönözte mind a helyi végrehajtó szerveket, mind pedig a kormányzatot, hogy az elkobzás alá eső földterületek nagyságát növeljék. Ezt azonban csak a német lakossággal szembeni újabb jogfosztó vagy korlátozó intézkedések alkalmazásával tudták elérni.” (103.) Hiába figyelmeztettek most már egyre többen, egyházi méltóságok, közéleti és tudományos személyiségek — Tóth Agnes hosszan idéz Rupert Rezső ügyvéd (111.) és Szalai Sándor professzor (48.) okos érveléséből — a kollektív bűnösség elve alapján működő eljárás törvénytelenségére és várható következményeire, hiába próbálták a legtöbb községben a helyi önkormányzatok mentesíteni akit lehetett, hiába tiltakozott az Egyesült Államok több ízben is, („a magyar kormány azon interpretálása ellen, amely a magyarországi németek kitelepítését a Németországi Szövetséges Ellenőrző Tanács kötelező érvényű előíráséiként tüntette fel”, (115.) folytatódott a Bodor-stílusú deportálás. A kitelepítéseket figyelemmel kísérte a SZEB. „Key tábornok ugyan aggályainak adott hangot a kitelepítettek kiválogatásával kapcsolatban, de „az előkészítés egyéb vonatkozásaival ős is meg volt elégedve”. 1946, március 6-án megelégedéssel állapították meg, hogy már 15 vonat elment.” (126.) Április végéig több mint 41 ezer németet telepítettek

91