Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 8. szám - Vekerdi László: A tudományos „Téli bárány” (Tóth Ágnes: Telepítések Magyarországon 1945-1948 között)
ki. Ámde nyárra jelentkeztek a németországi befogadás nehézségei, s az amerikai hatóságok határozottan lassítani kívánták az ütemet. A magyar kormányt viszont szorította a kiosztható földek fogyása. Kemény tárgyalások következtek, melyek során a kormány elfogadni kényszerült azt a súlyos amerikai feltételt, hogy minden egyes kitelepítettért 500 márkát kell fizetnie. így minden vonat legalább 1000-1500 hold föld értékét vitte el az országból. 1946-ban mintegy 120000 embert szállítottak ki, 114 községet teljesen kitelepítettek, összesen 172 községből vittek el németeket. , Az elkobzott földbirtok nagysága — idéz Tóth Agnes az Országos Földbirtokrendező Tanács vezetőjének, Hajdú Istvánnak a jelentéséből - 350000 kát. hold. Még 440 olyan község van az országban, ahol a német nemzetiségűek aránya 10 %-nál magasabb. Ezekből a községekből mintegy 120-150000 személy elszállítását tervezik, de ők már lényegesen szegényebbek, így az ő révükön már csak maximálisan 70000 kát. holddal lehet számolni. Elismerte azt is, hogy az országban még mindig kb. 100000 igényjogosult van, akik földhözjuttatását a körülmények miatt már aligha lehet megvalósítani.” (143.) Egyebek közt azért sem, mert az amerikai hatóságok most már igen határozottan a kitelepítések lassítására, illetve felfüggesztésére törekedtek, amit 1946 őszére sikerült is elérniük „a küszöbön álló szlovák-magyar lakosságcsere azonban az egész telepítési folyamatnak új irányt adott.” (151.) A szlovákiai magyarok kálváriája — amit Bibó István és Szalai professzor jókor megjósolt - a szomorú történet tán legismertebb részlete, legalábbis ami a magyarok Csehországba deportálását és határon átüldözését illeti; az utóbbit már a maga idején részletesen bemutatta és keményen elítélte a magyar kormány és a Kommunista Párt propagandája, részint nyilván a nemzetközi közvélemény befolyásolásának érdekében, részint az itthoni népszerűség-növelés kedvéért. A nagyhatalmakat azonban nem érdekelte a kérdés, két ország egymás közti vitájának tekintették, a Csehszlovák Kormány a zsarolás különféle eszközeihez folyamodott, így a Magyar Kormány 1947 tavaszára belátni kényszerült, hogy a Szlovákiából kiüldözött magyarok letelepítésének gondjait és költségeit magának kell vállalnia. A terhek zömét újból a hazai németségre rakta. A kitelepítéseket az amerikai hatóságok felfüggesztették, így maradt újra az összeköltöztetés. 1947. április elejétől kezdve „öt hónap alatt 162 községben 5192 családot (19874 személy) költöztettek össze, és helyükbe 3902 szlovákiai magyar családot (15343 személy) lehetett letelepíteni. Az ország más vidékein, részben svábok, részben szlovákok lakta helységekbe további 1150 szlovákiai magyar családot (4515 személy) helyeztek el. Ily módon 1947. április és augusztus között összesen 5052 szlovákiai magyar család (19858 személy) áttelepítésére került sor.” (175.) Az összeköltöztetéssel sújtott községekben azonban szörnyűséges zsúfoltság keletkezett és mindenféle munka lehetetlenné vált. Nyilvánvaló volt, hogy a Szlovákiából elüldözött magyarok további elhelyezése a németek kitelepítése nélkül nem lehetséges. A Szovjetunió sietett a nehéz helyzetbe jutott kormány „megsegítésére”; hozzájárult, hogy 50000 németet Németország szovjet megszállási zónájába telepítsenek át. „Ennek értelmében a magyarországi német nemzetiségű lakosság kitelepítése 1947. augusztus 19-én folytatódhatott. A hónap végéig 10381 személyt telepítettek át, akiktől 20651 kát. hold föld és 1685 ház maradt vissza. Az elszállításra kijelöltek közül 6720 személy megszökött, de természetesen az ő ingatlanaik is elkobzásra kerültek. így a szlovákiai magyarok száméira 51455 kát. hold föld és 3348 ház állt rendelkezésre. Az országos juttatási átlagot tekintve — 8,5 kát. hold — 6100 család letelepítésére nyílt lehetőség, de a rendelkezésre álló házingatlanok jóval csekélyebb száma mintegy felére csökkentette az elhelyezhetők létszámát.” (177.) „Az érvényben lévő jogszabályok és elvi szempontok szerint” kijelöltek még kitelepítésre 11 526 családot, összesen 51876 személyt, három csoportba osztva. Ok „összesen 92415 kát. hold földbirtokkal és 6520 92
