Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 8. szám - Vekerdi László: A tudományos „Téli bárány” (Tóth Ágnes: Telepítések Magyarországon 1945-1948 között)

helyek kijelölését. Támogatta elszántságukat a nagyhatalmak állásfoglalása. „A SZEB vezetője, Szviridov altábornagy egy héttel a potsdami értekezlet után továbbította Dálnoki Miklós Bélának, az Ideiglenes Nemzeti Kormány elnökének azt a moszkvai utasítást, mely 400000-450000 német kitelepítésére szólította fel a kormányt.” (37.) Ezek után a magyar kormány nem kényszerült álszenteskedni többé: „formálisan is elállt az egyéni bűnök büntetéseként végrehajtandó kitelepítéstől”. (40.) November végire megérkezett a négy nagyhatalom döntése, amely Ausztria, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország területéről összesen több mint hét és fél millió német kitelepítését ítélte végrehajthatónak, ebből Magyarországról 500 ezerét. Később, a letelepítés növekvő gondjainak láttán és a közvélemény fokozódó felháborodásának a hatására a nagyhatalmak álszentül a feltételes módra hivatkoztak: ők nem azt írták elő, hogy ennyi németet telepítsenek ki, csak ennyit véltek lehetségesnek; ám az adott időben ezek a nagyhatalmi „ajánlások” nyilván igencsak buzdítólag hatottak a földigénylők és a menekültek földhöz juttatásának a gondjaival küszködő kormányra. A nagyhatalmi „ajánlások” azonban legfeljebb csak alibi gyanánt szolgáltak; a kormány a saját (vélt) érdekében önként igyekezett a kitelepítendők számát feltornászni. A túlzó tervek és javaslatok százezres számait indokló „erkölcsi” és „hazafias” szólamok megett Tóth Ágnes ismételten és nyomatékkai mutat rá az anyagi kényszerekre és a pártpolitikai számításokra. A Kommunista Párt és a Parasztpárt a földhöz juttatandókban potenciális szavazókat látott; a kormányt kötötték földreformvállalásai és koalíciós bonyodalmai. A kitelepítés és a foldbirtokreform összefonódása a Belügyminisztérium és a Földművelésügyi Minisztérium hatásköri bizonytalanságára vezetett, s a zavarosban könnyen halászhattak saját szakállukra kellően elszánt és erőszakos emberek. Tóth Agnes részletesen ismerteti Bodor György ügyködését, aki 1945 tavaszán-nyár elején a — Földművelésügyi Minisztérium megbízásából és helyi rendőr-brigád segédletével — Tolna megye 26 sváb községében 2712, Baranya megye 7 községében 588 családot telepített le, jórészt moldvai csángókat és bukovinai székelyeket. Bodor azonban csak folytatta azt a munkát, amit Tolna megye kommunista főispánja kezdett el a Völgységben. Tóth Ágnes hosszan idéz egy május 9-i keltezésű jelentésből: „Húsz rendőrrel kezdtük meg a munkát. Naponta két falut ürítettünk ki, mégpedig a gyakorlatban a következőképen: a rendőrség hajnalban megszállta ezeket a falukat, és a falu népét dobolás útján egy rétre összegyűjtötték. (...) Ez idő alatt a pécsi Volks- bund-listáról a FIB-el megállapítottuk, hogy teljes-e. A falu népéből kiválasztották a listán szereplő bundosokat és hozzátartozóikat, és ezek részére összeállítottak a nekik szükséges holmikból és élelemből egy nagy csomagot, és kocsikkal elindították őket Lengyel községbe, ahol egy nagy kastélyban lettek ideiglenesen elhelyezve. Mikor ott több ezer bundos össze lett gyűjtve, a munkabírókat a rendőrség kiválasztotta, s ezeket a vármegye különböző helyein használják fel munkára.” Két héttel az internálások megkezdése után, április 25-én érkezett Bonyhádra Bodor György. „Itt azonnal lefoglalt egy irodát, kinevezte magát kormánybiztosnak és munkához látott. Április 29-ig, tehát négy nap alatt, tíz községet ürített ki, és mintegy 1500 családot (6000 fő) telepített le. A „székely vármegye” szervezésének híre gyorsan terjedt, és napokon belül útnak indultak a zalai, a bakonyi falvakban maradt székelyek is.. A telepítés minden mozzanatát törvénytelen módon intézték Az egyes községeket karhatalommal körülzárták, és a kizavart svábok helyére azonnal székelyeket telepítettek.” (60.) A kiűzötteket továbbra is a lengyeli Apponyi-kastélyba internálták, ahol egyre rettenetesebb körülmények között, egyre kegyetlenebbül és önkényesebben bántak az internáltakkal. A kiszivárgó panaszok hatására Bodort beidézték az FM-be, megrótták, még fel is függesztették, de ennek ellenére folytatta tevékenységét, csupán az internálásból engedtek el néhány sváb gazdát, akik aztán

90