Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 8. szám - Varga Mihály: Forrásvidék
Varga Mihály Forrásvidék A yl egyedszázados a Hírős város, a Kiskunság, a Duna-Tisza köze ma is tekintélyes folyóirata, a Forrás. Fűzi László főszerkesztő úr beszélgetésünk során felajánlotta, hogy a lap születésének, létrejöttének körülményeiről írhassak a Forrás — volt lapom — hasábjain. ígérem, hogy az „igazat, csakis az igazat” írom le az alábbiakban. Abban a hitben, meggyőződésben, hogy közelmúltunk kulturális történetének egyik fontos, személyes és tárgyilagos dokumentumát adom közlésre. Aki ma — főleg, ha fiatal — a kezébe veszi a tetszetős kiállítású orgánumot, nyilván nem gondol az előzményekre. Arra, hogy vajon miként, milyen társadalmi-politikaigazdasági körülmények között jött — jöhetett — létre a folyóirat egy olyan rendszerben, amikor egyrészt a vezetés részéről egy értelmiségi-ellenes hangulat, magatartás volt tapasztalható, másrészt egy valóságos irtózat volt az elfogulatlan irodalom, művészet iránt. Nos, az alábbiakban néhány konkrét adalékkal igyekszem hozzájárulni a valós tények feltárásához. *** 1954-ben, a Nagy Forrongás idején a Hírős városban is elkezdődött valami, amit mai kifejezéssel átalakulásnak lehetne mondani. Néhány fiatal alkotó egyebek mellett azt akarta, hogy pezsdüljön, szabadabban virágozzon a szellemi élet. A neveket szívesen sorolom. Bieliczki Sándor népművelési előadó a megyei Tanácson, Nagy Sándor konzervgyári dolgozó, Nagyistók István, a későbbi hűtőházi igazgató, Goór Imre, a költő-festőművész (akkor éppen a Borforgalmi Vállalat dolgozója), és jómagam, aki akkoriban szereltem le fiatalon a hadseregből. Egyszóval csupa tettrekész, életerős, fiatalos lendületű verselő, „firkálgató”, aki együttvéve, közös törekvéssel egy gyönyörű álmot akart megvalósítani: azt, hogy legyen a városban egy irodalmi folyóirat. És lett is, bizonyos előzmények, jó tapasztalatok után. A kisformátumú, régi Kiskunság. Ennek a kiadványsorozatnak az értékelése, megítélése egyáltalán nem egyszerű. Am nyilván akad majd kutató, aki elvégzi ezt a munkát. A proletkultos szemléletű hatalom hamar gátat vetett a további erjedésnek. Csupán tizennégy szám látott napvilágot. Egy több esztendős szünet következett, ám a nemes törekvések sem lanyhultak el, a kezdeményezők kedve nem szűnt meg. Néhány vezető személyiség nyíltan vagy titokban segítségünkra volt akkoriban. Ide sorolom Tóth Lászlót, a legendás hírű sakk-szakembert, nyomdászt, irodaVarga Mihály az alakuló Bács-Kiskun megyei irodalmi élet jelentős szervezőjeként tevékenykedett. Tagja volt a Kiskunság (1955-1959) szerkesztőbizottságának, felelős szerkesztője az Aranyhomok (1962) című antológiának, 1963-tól pedig szervezője, felelős szerkesztője a Kiskunság címen megjelenő antológiának. Nagyrészt szervező munkájának köszönhető a Forrás elindítása; a kezdetektől, 1969-től felelős szerkesztője a lapnak. 1972 végén semmivel sem indokolható politikai döntés alapján eltávolították a lap éléről. Ezt követően nyugdíjazásáig a Petőfi Népe rovatvezetőjeként, majd pedig főmunkatársként dolgozott. Most megjelenő emlékezése igényt tarthat mindazok figyelmére, akiket érdekelnek folyóiratunk létrejöttének, indulásának körülményei. (A Szerk.) 71
