Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 8. szám - Ittzés Mihály: Zenei vonatkozások a Bánk bánban

gyermekek taposnának anyjukon, „midőn Attyok messze Tartományban/ fárad szerencséje miatt? Petur gúnyosan vág vissza:

Minő szerencséért ? hogy enged egyj Aszszony kevély áhítozásinak,

’s Kálmánnak, a’Fiának, hogy dobot, vagy egyj kicsiny kürtöt nyerhessen - űzi - Gcdícziából el Micziszlaviczt?

E helyet Beke József bicentenáriumi jeles Bánk bán-szótára így magyarázza: a dob címszónál:, A játékok itt a háborúval nyerhető előny aránytalanságát jelentik.” E megállapítás a dolog velejét határozza meg, de egy kis kiegészítést tehetünk. Az efféle gyerekjáték, akárcsak manapság, s akárcsak — mondjuk — a mézeskalács szív: vásárfia, céllövöldében nyerhető apró ajándék, rövid életű, tetszetős semmiség. Ha így értelmezzük, s lehetne-e másként? — Petur fitymáló megjegyzése még súlyosabb elmarasztalás II. Endre hadi vállalkozására nézve. Minden, amit nyerhet, egy kis játékhangszer, amivel ugyan — legyen bár papírból eszkábált rojtos, pléhfuvókás instrumentum - legalább egy hangon nagy zajt lehet csapni... S nyúlván a dob sem különb...

Meglehetősen ismert az a gyemekmondóka, kiolvasó, mely az ország több részéről fennakadt a népdalgyűjtők hálóján. Egy Hajdú megyei változata így szól míg dallama néhány hangot jár csak be:

Lementem a pincébe vajat csipegetni, utánam jött apám, anyám, hátba veregetni.

Nád közé búttarn, nádsípot fúttám,

Az én sípom asz’ fútta: gi, gá, gú, te vagy az a nagyszájú.

S most olvassuk Biberach szavait, ahogy Bánkot felvilágosítva a Melindával történtekről, a maga önös érdekből való kívülállásáról mit mond: (II. szakasz, 376. sortól):

LáddBán, sokan tudták ezt a’Regét; és ha igazat kell szóllni, addig én is sípot faragtam nádatok között, míg benne ülhettem, ’s hiú szemekkel néztem magam körül - nevetve mást.

A nád a veszélyben lévő, az üldözött vagy éppen a könnyű prédára leső, más kárára spekuláló biztos menedéke. Eljátszadozhat nádsípjával, ezzel az egyszerű kis hangszerrel, míg más egyik bajból a másikba esik. Magát a — mondhatni primitív — kis hangszert aligha kell bemutatni.

Beke József már említett munkájában, Lovas Rózsa dolgozatára hivatkozva a fent idézett mondatok értelmét s forrását így foglalja össze: „Régi szóláson alapszik: kihasználtam kedvező helyzetemet.” Ki másra illene rá ez a jellemzés, mint „egy lézzengő Ritter”-re?

Bánk téboly határán járó féltékeny indulatának kifejezésére is „zenei hasonlatot” hoz Katona szövege. A Hl. szakaszban (288.sor) Biberách mondja a nagyúrnak:

47