Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 8. szám - Ittzés Mihály: Zenei vonatkozások a Bánk bánban
Bán! őrülést mutat tekénteted! Bánk válasza: Tudom, tudom; de hallom is közel- létét Eszem-lerontása’ hír- kürtyének... Beke értelmezéséhez aligha tehetünk is hozzá valamit: „valaminek a bekövetkeztére mutató jel, előjel”. Bánk képzeletében már talán a végítélet, a Dies irae harsonái zengenek... Áttekintve s egyenként szemügyre véve Katona József Bánk bánjának zenei vonatkozásait két megállapítással összegezhetjük megfigyeléseinket. Egyrészt az író alapos színpadismeretét és dramaturgiai tudatosságát kell megállapítanunk, ami megnyilvánul abban is, hogy milyen szituációban írja elő a valóságosan megszólaló zenét. Másrészt költői nyelvének és kifejezőerejének gazdagságát példázzák a vizsgálódásunk tárgyául választott, erősebben vagy gyengébben zenei vonatkozású kifejezések, metaforák. S mindezek mögött az író kor-, szokás- és mélységes anyanyelvismeretét fedezhetjük fel. Persze végsősoron nem ezek az apró momentumok tették alkalmassá a darabot, hogy a későbbi alkotótársak operai, zenedrámai életet adjanak a színműnek. Ahol azonban lehetett — mint láttuk — a zeneszerző híven követte a drámaíró elképzeléseit. így hát „utóéletében” kiteljesedhetett Katona darabjának zeneisége, a maga drámai erejével pedig segítette a zenés alkotást, hogy kiemelkedjék kora és zeneszerzője operaterméséből. Végigtekintve a dráma- s az operairodalmon, bizony egy-két tucatnyi alkotás akad több száz év termésében, mely mindkét - prózai és zenés — formájában is színpadon maradt. Már csak az a tény is, hogy Katona és Erkel remeke egyaránt életképesnek bizonyult másfél századon át, különleges értékeiket bizonyítja. Zöldfa utca 66. 48
