Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 8. szám - Ittzés Mihály: Zenei vonatkozások a Bánk bánban

Ittzés Mihály Zenei vonatkozások a Bánk bánban M—M ánk bán és zenei vonatkozások - az olvasó bizonyára először Erkel 1861-ben bemutatott, s bizonyos 1939-es átdolgozásokkal máig élő és népszerű operájára gon­dol. A zenetörténeti szakirodalom meglehetősen sokat foglalkozott e témával, bele­értve Katona József drámjának és az Egressy Béni által írott szövegkönyvre kompo­nált Erkel-műnek a viszonyát is. Erről a legbővebben s a legfontosabbakat mondva Vámosi Nagy István és Várnai Péter Bánk bán az operaszínpadon című kis könyve (Bibliotheca musica 5. Zeneműkiadó, Budapest 1960.) és Losonczi Agnes: A két Bánk bán című tanulmánya (Zenetudományi tanulmányok IX. Akadémiai Kiadó, Budapest 1961.) szól. Persze a téma nincs lezárva. Bizonyára még számos részlet feltárására, új megvilágítására lesz szükség és van lehetőség. Mindenképpen figye­lembe kell venni a zeneszerző saját ismertetését, melyet Bónis Ferenc közölt Erkel Ferenc a Bánk bánról címmel (Magyar Zenetörténeti Tanulmányok I. írások Erkel Ferencről és a magyar zene korábbi századairól. Zeneműkiadó, Budapest 1968.) A két Bánk bán viszonyának tágabb összefüggésekre utoló értékelését egész röviden Kodálytól is idézhetjük: ,A magyar opera fejlődésének [...] akadálya volt a drámai érzék és hagyomány hiánya irodalmunkban, mert ha a Bánk sikere fele részben Ka­tona érdeme, más darabjainak a szövegkönyv legalább annyit ártott, mint a halvá­nyabb zene.” (Erkel Ferencről. Visszatekintés. II. 412.1.) Néhány esetben természetesen nem kerülhetjük ki, hogy ne utaljunk az opera Bánk bánra, de a Katona-dráma zenei vonatkozásain ezúttal azokat a jeleneteket értjük, ahol az író a mű színpadi előadásához zene megszólaltatását írja elő; továb­bá a szövegnek olyan részeit, ahol zenével kapcsolatos hasonlatok, utalások vagy más költői eszközök keretében jelentkező zenei kifejezések találhatók. Témánk feltárásához a Katona József: Bánk bán (Kritikai kiadás). Sajtó alá ren­dezte Orosz László. (Akadémiai Kiadó, Budapest 1983.) című kiadvány szolgált. 1 1. Színpadi zenék Az Első szakasz hangulati hátteréhez, részben éppen az ellentétek kiemeléséhez fontos elem a zene. A későbbiek folyamán többször is utal rá egy-egy mondat. A színpadi utasításban Katona így határozza meg a helyzetet: (A’ mulató Palotának vendég szobája. Több asztalokon kész Italok. Gyertyák ég­nek. Gyakor jön be néhány Vendég, iszik, ‘ s ismét megy. Kívül Táncz-musika, melly hellyel hellyel megszűnik.) A palota másik terméből beszűrődő tánczenére utaló szerzői utasítás Erkelt ba­lett-betét komponálására ihlette. A különböző idegen karakterű motívumok mellett az operafelvonás vége felé felhangzik a Csárdás is. Természetesen a hagyománynak megfelelően a verbunkos lassú és gyors tempójú tételpárjával: Andalgósan. [és] FRISS, (ahogy a századfordulón megjelent zongorakivonatban olvasható, az első részre vonatkozóan nem is a szokványos lassú elnevezést használva.) A Simon hét fián, s bennük a Bojóthi faj továbbélésén örvendező Mikhál pohárt kapva mondja (a 63-66. sorban): 44

Next

/
Oldalképek
Tartalom