Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 7. szám - Katona Imre: Rendszerváltások - visszarendeződések (Korszak- váltásaink mechanizmusa)
későbbi NDK pedig kezdettől fogva Nyugat számára csalinak volt szánva, hiszen az első szabad nyugatnémet választások előestéjén Sztálin beszédében baloldali győzelem esetére megcsillogtatta a német-szovjet világuralom lehetőségét, most már Hitler nélkül és helyett!), a győztes szovjet nagyhatalom kíméletlen bosszúja főként a „fasiszta” és „bűnös” magyarokat sújtotta; valóban nem volt velünk szemben sem anyagi, sem emberi kímélet. Molotov Benes-nek külön is megfogalmazta: „a magyarokat meg kell büntetni” Bizonyára nem egyéni véleménye volt; a szlovák politikusok pedig azzal „bíztatták” az állampolgárságuktól megfosztott magyarokat, hogy úgyis halálra vannak ítélve. Szelídebb formában a kényszerű lakosságcsere, durvább kiadásban a 18-42 éves korú kárpátalji és szlovákiai magyarok kényszermunkára hurcolása (talán egyharmaduk ha visszatért), s végül több tízezer magyar fizikai megsemmisítése Jugoszláviában (a románokét az erdélyi szovjet főparancsnokság állította le, mert ott a magyarok önként és tömegesen léptek be önvédelemből a kommunista pártba, míg a románok vonakodtak) jelzi a holocaust útvonalait. Idehaza sem volt sokkal jobb a helyzet: a genfi konvenció ellenére is százezrével csalták csapdába és hurcolták fogságba a fegyvertelen magyar katonákat; nőink szabad prédáknak számítottak, és míg most 20.000 nő megbecsteleníté- sén borzadozik a világ, a mi esetünkben százezrekről lehetett szó. Nem csoda, ha a rendszer elleni gyúanyag már ekkor felhalmozódott! (A 45-ös szavazáson a nők nagyobb százaléka szavazott a polgári pártokra, mint a férfiak; Rákosi ezt elnyomott helyzetükkel, elmaradottabb tudatukkal magyarázta.) Az orosz hódoltság már kezdeti szakaszában sem volt ösztönös, nagyon is tudatosnak bizonyult: míg a törökök a különféle összeírásokban és az adóprésben Jeleskedtek”, az oroszok a hatalom megszerzésében, illetve annak támogatásában. Ehhez minden eszköz megfelelt, nemcsak az ébredező és gyarapodó párt, hanem esetenként még a pánszlávizmus, sőt a vallás is. Összeírták és összeszedték a „fasiszta”, „volksbundista” németeket, mégpedig faji alapon, ami ellen küzdöttek. Gondosan kikeresték a szláv ajkúakat és nevűeket, valamint azokat is, akik oroszul tudtak, sorra bizalmi pozíciókba helyezték őket. Igaz, egy ideig a többi felekezetet sem háborgatták, de titokban a görögkeletieket támogatták is. Erre elegendő egy példa a rokonságomból. Egy Szergej Galecki nevű cári orosz gárdatiszt a vörösök elől hazánkba menekült, és különösebb szakképzettség nélkül görögkeleti lelkész lett. (Fia többször is nyaralt nálunk.) Ő lett a keresztanyám második férje. Esperesként Nyíregyházára került, és híveit — oroszokat, ruszinokat, románokat - nem hagyta cserben. Amikor az orosz parancsnokság berendezkedett, azonnal hívatták őt is: teljes papi omátusban, magát halálra szánva jelent meg. Nem a megyei parancsnok faggatta, hanem egy politikai tiszt. Az esperes mindent „bevallott”. Nagy meglepetésére a politikai tiszt azt mondta, hogy a haja szála sem fog meggörbülni, ellenben ha orosz hívei bármiben fogyatkozást szenvednének, azonnal szóljon nekik! Kifelé menet az a fiatal adjutáns, aki a parancsnokságra bekísérte, áldását kérte, mondván, hogy Berlinhez vezényelték, ahol a legádázabb csaták dúlnak. Amikor az esperes áldást adott, a politikai tiszt odaszólt: na, ugye, hogy nem rontottuk el az ifjúságot? (Ez aligha lehetett színészi produkció, mert a tisztek megtartották szavukat; és a szegedi főhadiszálláson én is azért kaptam az orosz tiszti szállónak kijelölt Tisza- szállodába beutalást, mert egy görögkatolikus — látván személyi lapomon a katolikus bejegyzést - állíttatta ki, aki maga is vallásos volt.) Egyébként a magyar és a német hadifoglyokat Szegeden szlovák katonák is őrizték; az orosz megszállókkal szerb és bolgár tisztek is érkeztek, többek közt Csongrádra is, de az átvonuló román hadsereg tisztjeiből senki nem maradt vissza. (Szökevény orosz közlegények annál nagyobb számban.) 67
