Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 7. szám - Gáll Ernő: A Csipkerózsika-vita és utórezgései
amelyek a sajátos jegyek szerepének, fajsúlyának és értékének a megítélésére is hatással lesznek. Nem hinném azonban, hogy az „ötágú síp” mélyértelmű szimbolikájában megnyilvánuló szemlélet fölött eljárt az idő. Az ötágú síp hangjaira továbbra is szükség van, s ezek hallhatók kell hogy maradjanak. Márcsak azért is, mert a valóság fog bennük és általuk kifejezést nyerni. A legderűlátóbb előrejelzések, a legkedvezőbben alakuló integrációk sem szüntetik meg belátható időn belül az adott viszonyokat. A mind jobban tudatosuló egység a kultúmemzet jegyében tart össze; a kisebbségi státus - remélhetően egyre kedvezőbb feltételek között — még sokáig megmarad. A körülmények hatalmán kívül alapvetően nyom a latba az a felismerés, hogy a sokszínűségben érték rejlik. Az uniformizálás nem csupán a politikában veszélyes és káros; a pluralizmus fenntartása és szüntelen gazdagítása különösképp a művelődés terén, a jövő perspektívájában is parancs marad. Ezért osztom azoknak a nézetét, akik az egység, valamint a különbözés dialektikájában a magyar irodalom jelenét és holnapjait látják. Az egységet szavatolják a nyelvi, etnikai, történelmi és kulturális azonosságok, a különbözés viszont az eltérő társadalmi-történelmi, állami feltételekben, a térségünkből ki nem küszöbölhető változatos együttélési deter- mináltságokban gyökerezik. A történelmi pillanat mind a kulturális egységet szilárdító intézményi keretek kiépítését, bővítését, mind az értékhordozó különbségek ápolását, őrzését megköveteli.24 Meggyőződésem, hogy Babits Mihály víziója a vizsgált összefüggésekben is változatlanul eligazító marad. Babits szerint, ahol a regionalizmus fájó és élő problémának mutatkozik, „ott kétszeres joggal lehet remélni, hogy a regionalizmus önmagából növeszthet ki valamit, ami több nála, valamit, ami nem csupán partikuláris értékű, ami az embert és a mai embert mélyen és lényegesen érintheti. A mai Emberiség sorsának gyökeréhez bizonnyal annak az irodalomnak van legtöbb kilátása hozzáférkőzni, amely Nemzet és Ember viszonyát legforróbban átéli önmagában; s a kulturális válság gyökeréhez az ér, amelyiknek számára a saját partikularizmusa legvitálisabban vált problémává. S itt van a kis irodalmak reménye, hogy fontosat és izgatót mondhassanak ma, amikor a nagyok is alig tudnak ilyet mondani”25. * * * A Sütő András 1978-as esszéjét bíráló cikkében Panek Zoltán értetlenségének adott kifejezést, hogy mit is akart Sütő „a Gáli Ernő cikkéből kiragadott megfogalmazással, mogyorónyi gondolattal: ’a sajátosság méltósága”26 ...Nem kerülhetem el tehát, hogy a vitára visszatekintve, ne kíséreljem meg — a mai olvasó tájékoztatására is — ezt a mogyorónyi gondolatot felidézni. Vállalkozásomban arra az esz- szémre is hivatkozom, amely a Korunk 1978, 6. számában, Sütő Csipkerózsiká-jkval együtt látott napvilágot. Ez a tipográfiai közelség is érzékeltethette a Görömbei András észlelte — az előbbiekben már említett - együttműködést. írásom — főként Sütő drámáiból merítve - a „felemelt fő” filozófiájába próbált betekintést nyújtani, s ez a kísérlet — aktuálpolitikai kicsengéssel — elsősorban Ernst Bloch koncepciójára támaszkodott.27 Míg A Hét-ben megjelent cikk talán a társadalompohtikai vonatkozásokat húzta alá, hiszen azt hangsúlyozta, hogy mind az egyén, mind a népcsoportok tekintetében - az embert lealacsonyító, manipulálását, arculatától való meg24 Pomogáts Béla: Irodalmunk egysége, in Noé bárkája, Bp. 1991,88-89. 25 Babits Mihály: Európaiság és regionalizmus, Erdélyi Helikon, 1930. 1. sz. 26 Panek Zoltán: i.m. 27 Gáli Ernő: A „felemelt fő” dramaturgiája és filozófiája, Korunk,1978. 6.sz. (megjelentA sajátosság méltósága c. kötetben is, Bp., 1983, 97-122.) 61
