Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 7. szám - Erdély lelki foglya (Cs. Szabó László levelei Veress Dánielhez Sepsiszentgyörgyre) - Közreadja Veress Dániel

tál legalább tudok rólatok. Könyvedet Mikesről erősen várom. S mi van a korábbi levelekben említett drámagyűjteménnyel? Wesselényidet abból akartam megismerni. Hogy az író veszkődik új témájával, Keménnyel, azt gondoltam. Mivel „rehabilitálni” is kell. Erdélyben csakúgy, mint Magyarországon. Tudom. Idáig süllyedtünk. Aztán említed új esszéköteted anyagának az írását. Hát megjelent a tervezett s többször említett gyűjtemény1? Az „új” szóból erre következtetek. A Tiszafáját csak akkor látom, ha valamelyik szerző elküldi a számot. Hazai folyóiratok elég rendszertelenül jutnak el hozzám, egyik szám megjön, a másik elvész, hol ezt, hol azt a lapot kezdik el rendszeresen küldeni, aztán abbahagyják. Eddig kb. öt folyóirattal jártam így.

Szokásos decemberi influenzámat abszolválom éppen, minden évben kijár ez a karácsonyi ajándék. Csudálatosán pontos a menetrendje; novemberben akár pucéran kiállhatnék havas esőbe, még csak egyet se prüsszentenék - neki az Advent van beírva a noteszébe.

Örülök, hogy végül is megkaptad az angol festők mappáját. Szépfalusi Pista novemberben átjött pár napra Londonba, Szabó Zoltánnál lakott. Ha összeadom két hosszú találkozónkat, legáláb hat-hét órára kerekedik. Azalatt jóformán csak ő beszélt, s végig rólatok. Aztán itt járt Kolozsvárról Bálint Tibor, s mindenkit megnyert, engem is, csendes, okos ember, aki soha nem akar tündökölni, de mindig magvason beszél.

Rómában találkoztam Páll Árpáddal, de csak pár órára, s társaságban.

Nem értem az anyagi megrázkódtatást. Dekát lehet, hogy túlságosan nyugati módra vág már az eszem. Mi közötök a kocsi-kárhoz? Hát azt nem a biztosító téríti meg? Vagy annyira kimondottan a fiú hibájából történt, hogy megtagadják a térítést? Még kevésbé értem az erkölcsi megrázkódtatást. Ha meggondolom, hogy kinek a kocsiját verte szét, miközben ő - hála Istennek - ép bőrrel kibújt belőle, akkor szívemet az Úrhoz emelem és hangos szóval dicsérem.

Szeptember és november között hosszú szabadságon voltam, nagyrészt külföldön, végig barátoknál, mert a kis ház megvétele igénybe vette minden tartalékomat; az utakat Franciaországban, Svájcban és főleg Olaszországban takarékosságra szántam! (Be is vált.) Szüretelni fölmentem Toszkanába, Firenze és Siena közé a Chianti völgybe, s ott egy kicsit betörtem a fejemet. Genfben s Párizsban volt egy-egy előadásom, a római Akadémia (Accademia Tiberína) megválasztott tagjának, s az olasz köztársasági elnök olasz tárgyú írásaimért (harmincöt éven át) megtett lovaggá. Aztán visszajöttem, rögtön nyugdíjba mentem, s a nyugdíjazás után azonnal folytattam a munkát a Rádiónak, hogy megéljek valahogy, mert a nyugdíj nevetséges. Így is elég nagy a kiesés, összébb kell húzódnom.

Sokat írtam, mennyiségre valószínűleg életem maximumát. Mi mást tehetnék. Írsz Gyuláról s Laciról; szép, hogy a sors irgalmából még itt vagyunk, de vajon nem inkább Charon csónakjában volna a helyünk? Óriási, amit véghezvittek, s talán én is elvégeztem már azt a kevesebbet, ami rám volt szabva. Mind gyakrabban csodálkozom, ha látom, hogy még érdekli ezt, azt, amazt a munkám.

Tegnap kaptam egy ajánlott levelet a Kriteriontól, Bukarestből, kinyitom, egy könyvárjegyzék pottyan ki a borítékból. Annyi a pénzük, hogy ajánlva küldenek árjegyzéket v. én vagyok olyan fontos olvasó?

Jó munkát s nagyon jó egészéget kívánok neked is, az asszonynak is, a törő-zúzó Űj Nemzedéknek is

a régi szeretettel ölel Cs.

P.S. Jut eszembe! Májusi leveled említi a Vándorúton-t, s a vihart körülötte, az lett volna a többször említett tanulmánygyűjtemény?

40