Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 7. szám - Erdély lelki foglya (Cs. Szabó László levelei Veress Dánielhez Sepsiszentgyörgyre) - Közreadja Veress Dániel
vaskos könyvről. Képzeld, Pest is tervezi a kiadást, gondolkoznak rajta”. Ők mindenen behatóan gondolkoznak. Tehát módfelett alapos és megfontolt emberek. Csupa Deák Ferenc. Fogadjunk, hogy a könyv meg is jelenik. 1999-ben. Nyilván Szabolcsi Miklós kiértékelő tanulmányával és Sőtér István vagy Darvas József utószavával. Hogy aszongya: tévelygett ugyan, amíg élt, de azért... haladó hagyományunk... revideálnunk kell... valljuk be... ha ellentmondásosságok is... Remélem, kacagni a túlvilágon is tudok még. Igaz. Tegnap vettük fel hangszalagra a karácsonyi fantáziámat. Arról az ünnepi műsorról, amit a jeruzsálemi rádió készít a bibliai népszámlálás propagálására. A bethlehemi anyagot eldobják, használhatatlan. A Vigilia ismét közölt a decemberi számban. Ezt az írást valamivel többre tartom, mint a nyáron közölt kis anekdotát. Kérték. Több ízben felkért a Nagyvilág is, végül kötélnek álltam, express ajánlva szépen megköszönték s elfogadták a kéziratot, pár hónap múlva aztán írták egy hazudozó-mentegetőző levelet, hogy a közlést kissé el kell halasztani, mert bizonyos körökben visszatetszést keltett bizonyos rész a Németh László-tanulmányban. Az a rész nem Lacira vonatkozott, s még csak nem is a pártra, vagy a párt irodalompolitikájára. Dani, ne tervezzünk: ha jól állnak a csillagok, egyszer csak ott leszek. A szándék a régi, változatlan. Köszönöm, hogy megtartottál barátságodban. Légy türelmes, nem ok nélkül szoktam elnémulni. Sok, nagyon sok a munkám, nincs segítségem semmiféle értelemben, s lefelé húz a lélek. A test, lekopogom, a test még kitart. Itt is fáj, ott is fáj a hű cselédnek, de szolgál szegény derekasan. Feleségednek, fiadnak s neked békés Újesztendőt kívánok, igaz barátsággal ölel Cs. 21 1972. febr. 7. Édes Dani, hálásan s meghatva köszönöm az együttes udvarhelyi lapot s a bemutató emlékeit. Kíváncsi vagyok, hol mindenütt mutatták be azóta a Wesselényit. S remélem, még ez év végéig kezemben tarthatom s olvashatom tanulmánykötetedet és három darabodat; azok közül csak a Mikest ismerem végleges alakjában. Hamarosan Párizsba s Hollandiába kell mennem, a fele hivatalos, a fele magánjellegű, mind a két helyen felolvasok. Mellékelek egy írást, hamarosan követi több, lehet, hogy kísérőszöveg nélkül. Három munkán dolgozom egyszerre, s a magamról való gondoskodás, akármilyen szerény, bizony semmivel sem lesz könnyebb. Amellett sietnem kell, hullnák körülöttem a volt útitársak, erdélyiek, magyarok, angolok, egyre közelebbről hallom a kivégző szakasz puskaropogását. Emlékezz majd estéden a szavaimra, nem félelmet érez az ember, hanem csendes szomorúságot. Ölel Cs. 22 1972. dec. 23. Kedves Dani, nagyon szépen köszönöm dec. 10-i leveledet. Adósod vagyok régóta, jólesik, hogy nem törődve a gyatra törlesztéssel, új leveledben megtetézed a hitelnyújtást. Ami ál39
