Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 7. szám - Erdély lelki foglya (Cs. Szabó László levelei Veress Dánielhez Sepsiszentgyörgyre) - Közreadja Veress Dániel
magány és halál. S a magányon mások szeretete is alig-alig tud segíteni. Milyen borzasztó. Május 12-én érkezem haza; ha 5. táján postáznál egy levelet, az a nagy öröm érne, hogy beléptemkor írásodat látnám a küszöbön. Még egyszer köszönöm az Utunkat (Apátián gyerekkor), az Igaz Szót (mikor jön ki a dráma teljes szövege?) a helyi lapot, a műsorfüzeteket s... de ki tudná felsorolni a sok kedves hazai holmit? Családoddal együtt, sokszor, szívből ölel Cs. 19 1971. aug. 14. Kedves Dani, köszönöm szépen jül. 28-i leveledet. A munkába ugyan csak félig szakadtam bele, de a lelkem, az kikészült. Persze az orvostudomány nem tud lélekről, a tudomány szótárában teljes idegkimerültség a neve. Fejemre olvasta a doktor. Nincs kiút a rossz körből, zsaroló munkával védekezem a nagyméltóságú lelkem nyavalyái ellen, a munkába aztán félig beleszakad a test, a tántorgó test résein aztán újabb nyavalyák férkőznek a lélekhez. Kezdődhetik elölről a komédia. Leveled se járult a kedély állapot emeléséhez. Mivel én a te május 5-i leveledet nemcsak megkaptam, hanem arra időtlen idők előtt hosszan feleltem, sőt ama kevés levelek egyike volt, aminek a megérkezésére, egy-két mondandója miatt bizonyosan számítottam. Zúzdának, pöcegödömek nem szeretek írni. Mi a nyavalyáért ne.n kézbesítették ki? Németh Laci iszonyú betegségéről tudok. Ráadásul elég részletesen. Naponta felfordul a gyomrom a tehetetlen háborgástól. Végeredményében ő is ennek a szadista századnak az áldozata, ha nem is ölték meg mondjuk negyven-negyvenöt éves korábban. Agyonizgatta magát egy életen át - hát reméljük: nem egészen hiába. Az Ember és műfajt, kitépve, majd elküldöm, külön borítékban. Ha közösbe tenném ezzel a levélkével, megint várhatnál hiába, mint a balladabeli lány. Talán még így is az történik. Nagyon szeretném már kezemben tartani s olvasni kötetbe gyűjtött darabjaidat. S köszönöm a tervezett esszé-kötetről (Vándorúton) szóló jó hírt. Meghívásodat Sándor joggal emlegette, hírt azonban még nem kaphattál. Gyatra levél ez: a jobbik, amit tűrhetőbb állapotban s vitázó kedvvel írtam, elkallódott. Kb. öt-hat hete Sükösd Mihálytól is kaptam levelet, elég leverőt az irodalmi helyzetről (nem újság), arra is céloz, túl röviden, hogy nehéz hónapok vannak mögötted. Igaz-e, hogy Erdélyben is feltámadt a legrozogább magyar kísértet, az a fogatlan árny: a vita népiekről, urbánusokról? Már nem tudom, honnan veszem a hírt. Megjelenésemet a Vigíliában persze nem tartom se megjelenésnek, se feltámadásnak. Nyilatkozatnák készült a Petőfi Múzeum számára, kéziratos dokumentumnak, s nem cikknek. De van egy hosszabb tanulmányom az egyik folyóiratnál, ők kérték, kétszer is, átvételét köszönettel nyugtázták, kefelevonatot is ígértek, aztán elhallgattak. Majd csak hallok róla idővel, most nagy a kánikula Pesten. A Petőfi Múzeum egyik legjobb munkatársa kint járt Londonban, s magnóra vett egy beszélgetést az istállóházban az archívumnak. Kéziratot is vitt magával, meg fényképeket. Már csak meg kell hálnom. En azonban nem sietek, ha nem muszáj. 37
