Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 6. szám - Jékely Zoltán: Álom (Domokos Mátyás sorozata)
Itt nyugszik Aczél - Elfújta a szél Itt nyugszik Ladislaus Bóka, Ortutay szarcsimbóka. * Itt nyugszik Vas Zoltán, becsület nem esett a foltján. * Itt nyugszik Szentkuthy-Pfisterer, öt nem e sír, Proust nyelte el. * Itt nyugszik Devecseri Gábor szörnyethalt a seggnyalástól. De az biztos, hogy Jékely a saját sírversét is megköltötte, imigyen: Itt sem nyugszik Jékely Zoltán. Mindannak, ami történt, pontosabban: elmaradt, tudniillik az Álom megjelenése könyvalakban, egy különös és tragikus visszhangját is megőrizte egy baráti levél 1949-ből, s — a börtönből: ,Heves Zsoli: nagy öröm volt leveled, ne fossz meg a továbbiaktól. Örömmel várom a Faustot, s nem értem, mi lett vers-köteteddel? - Küldj a régiebbiékből, ha van. Ha- tárékat üdvözlöm, Heliane-ért köszönet. - A vízivárosi tündérnek hódolat. - Sorsom nem villoni, habár nagyon hízelgőek asszociációid - egyelőre még nem akasztanak, Laches is még más utakra is vezérli életem fonalát. - Olvasd el Chénier utolsó kötetében a Jambes című verset - fordítsd le, mulatságos volna például a Válaszban olvasni. - A tékozló jelződ nem áll, a csodáról annyit, hogy ha azt valamikor tennem adatott, hát még előtte állok. Legfeljebb gyakorlom most magam. Ha közben mégis madáreledel lenne belőlem, írhatsz egy supervielle-i balladát a bennem maradt csodákról. Adrienne-t, kölköketk.cs. - Utóbbiak nem fognak elfelejteni. Ölel: Berenczei Kováts Gyula A körpecséten: Budapesti Országos Büntető Intézet ellenőrizte (olvashatatlan aláírás) A levél írója — különben egy későbbi, 1952-es Jékely-vers, az Elégia egy rabhoz címzettje, a „2x2 méteres zugában tépelődő államfogoly” persze honnan is tudhatná, hogy a verseskönyvet, amely után kérdezősködik, már régesrég bezúzták, hogy a Válasz már nincsen, s hogy a Heliane, az első magyar szürrealista regény szerzője, Határ Győző, már féllábbal szintén a börtönben. — Jékely hangulatát, akkori életérzését híven tükrözi két miniatűije: Altató Húznák a ludak magasan. Elmennek innen, okosan. Messzire mennek, jég, hó elől - Ne nézz rájuk: a vágy megöl. Aludj - ne nézz sehova se, Erdőnkből kihalt a mese. Fogott a boszorka-varázs: Mindennek fonákjára láss. 54
