Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 6. szám - Jékely Zoltán: Álom (Domokos Mátyás sorozata)
A megmenekült egyetlen példány a család tulajdonában van. Ám a jósors és Jé- kely Zoltán nemes gesztusa engem is hozzájuttatott a verseskönyv teljes nyomdai levonatához. A kötet kiadója az Egyetemi Nyomda, s a belső címlapon ez áll: készült a Magyar Művészeti Tanács támogatásával. Közöm mindössze annyi volt a készülő könyvhöz, hogy azidőtt a Tanács irodalmi szakosztályának titkára lévén, hozzám futottak be a költők kérései verseskönyvük kiadásának segélyezésére, s a tanácstagok kiválaszották a három-négy legérdemesebbet, hogy néhány ezer forintnyi hozzájárulásban részesítsék. Keserves volt minden egyes döntés, de Kassák Lajos, Nagy Lajos, Tamási Áron, Gyergyai Albert, Illés Endre véleménye hitelesítette, s az azóta eltelt majd fél évszázad igazolta ítéletüket. Jékely Zoltán költői rangjához nem fért kétség. Legföljebb a cenzor előtt. A Tanács bekérette a Kiadótól a kiszedett levonatot, s szót emelt a betiltás ellen. Hasztalanul. Igyjött el az a délelőtt, amikor röstellkedve, feszelgőn nyújtottam át a korrek- túra-köteget Jékelynek: — Hiába, nem sikerült... Egy csöpp kétségbeesés sem volt az arcán. Fanyarul elmosolyodott, visszatolta elém:- Nem számítottam rá. Tedd el, legyen a tied... Alig egy esztendő múltán a Tanácsot megszüntették. Robinsonként, hajótörésből a deszkaszálat, ezt a Jékely-kötetet mentettem meg, beköttettem, emlékül égy ígéretes korszakból. A kötetet, amely van is, nincs is, irodalomtörténeti abszurdum, s egyben riasztó dokumentuma a „fordulatévé”- nek. Ennek a betiltásnak volt egy ugyancsak máig emlékezetes és irodalom történetileg is regisztrált, groteszk mellékzöngéje: a „dekadens temetőköltészet” minősítésen felbőszült költő elrohant a Darling eszpresszóba, elmondta a történteket a kiváló esszéista és kritikus Vajda Endrének, akivel nyomban el is kezdtek „sírverseket” rögtönözni. A düh-szülte műfajból villámgyorsan divat lett, megszámlálhatatlanul sok sírvers született, akiknek szerzőit ma már nem is lehet azonosítani. íme, néhány gyilkos darab: Itt nyugszik József eladták testvérei. * Itt nyugszik Komlós Aladár, a konzervatív haladár. * Itt nyugszik Mécs László. Leégett. * Itt lenn nyugszik Szabó Pál, jobbra-balra szabott ár. * Itt nyugszik Grandpierre Emil, többé nem nyal, nem ír. * Itt nyugszom én, Horváth Márton, ezzel szolgálom a pártom. * Itt nyugszik Tamási Áron, mélyen leszállított áron. * Itt nyugszik a szegény Berda, Isten veled sertésborda! * Itt nyugszik Szabó Ede, Gyulai Pál egynegyede. * Itt nyugszik Déry Tibor, Talán majd a sírban kiforr. * Itt nyugszik Zelk Zoltán, pártjelvény akadt a torkán. * Itt nyugszik Illés Endre, mézbe mártott zsilettpenge. 53
