Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 6. szám - Dobozi Eszter: Tíz körömmel (Izsák 1993-ban - III., befejező rész)
lepő a szenvedélyessége, ha korához képest igen-igen megtört alakját, a testi-lelki szenvedések barázdálta arcot fölidézem. Mint tőle megtudom, két infarktuson, egy szerencsés kimenetelű agyvérzésen és egy hasi műtéten van már túl. Ne gondolja, hogy feltűnési mániában szenvedek. Elmebeteg se vagyok. Az ember próbálja védeni magát, ahogy tudja. Még a nyomorult kutya is védekezik, amelyiket ütnek. Az ember is így van. A mai nap siralmas. Szégyen és gyalázat! Idejöttem már fél nyolcra. A mikrofonba két pofával kiabálták, hogy az árverés elmarad. Hát ezért voltunk ilyen kevesen. Már eleve elriasztották az embereket. Össze akarnak ám itt ugrasztani bennünket az árveréssel. Hogy ilyen kevés területet jelöltek ki, vesszünk össze mi, és addig bizonyos körök nyugodtan osztozkodnak, rabolnak. Mikus Sándor — így fogalmaz — háromszori arculcsapatásának történetét beszéli el. Dől a szó belőle - kérés nélkül is. Az első megrázkódtatássorozat még gyerekkorában érte. Ötéves volt, mikor egy végrehajtó bicskát nyitott rá. Az édesanyját zsarolta meg vele, hogy több adót fizessen. 1953-at írtak ekkor. Hasonlóan mély nyomokat hagyott benne azonban az 1961-es esztendő is. Tizenkét éves lehetett akkor. Egy éjszaka nyolcán vagy tízen ránk törtek. A szó szoros értelmében. Betörték az ajtót. Fegyverrel jöttek. Apámat, anyámat és engem kivágtak az ágyból. Apámat belökték apadsarokba, és elébe tették a nyilatkozatot. Nem írta alá. Erre - a szemem láttára - fölvágták az orrlyukába a tintaceruzát. Dőlt a vér az orrából. Nekem pedig a fülemet fogta meg az egyik pribék, így fogsz te is járni, azt mondta. Soha nem felejtem el. De nem is tudom nekik megbocsátani. Ezt csak az Isten bocsáthatja meg. Édesapámat akkor éjjel elvitték. Később hazavergődött félholtra verve. Másnap bevitték a tanácsházára. Nagykabátban beültették a a kályha mellé. Izzadt. így kényszerült rá, hogy aláírja a belépési nyilatkozatot. És ez még nem minden. Engem naponta elvertek az iskolában. Nyolcadik félévében megbuktattak. A tanárom azt mondta, megfogom neked mutatni, hogy a tsz-ben fogsz megrohadni, megdögleni. Az anyámék tudta nélkül átmentem a szomszéd faluba, Ágasegyházára. Ott befogadtak. Volt egy nagyon jóindulatú osztályfőnököm, az Isten áldja meg. Réti Máriának hívták. Már nem él szegény. így sikerült elvégeznem a nyolcadik osztályt. Második arculcsapatása már felnőttkori. Ahogyan korosztályából annyian, az iparban próbált ő is helyet találni magának. Víz- és fűtésszerelő szakmunkás lett. De csak nem tudott a földműves munka nélkül élni. Csengődön vásárolt magának szőlőt. 1976 tavaszán, nyitás, metszés után kap egyszerre csak egy határozatot, melyben közlik vele, hogy állami tulajdonba veszik a területet. A szomszédos parlagon heverő parcellához az övét is hozzákapcsolták. így mondja — az íróasztal mellet döntötték el, mert bizonyosan nem nézték meg a terepet. Harmadik arculcsapatása 1980-ban történt. Agasegyházán belépett a szakszövetkezetbe az ott megvásárolt szőlejével. Fizette a szakszövetkezeti hozzájárulást. Egyszer azonban felszólítást hoz a postás. Az állaimi vállalatnál dolgozó nem lehet egyszerre szakszövetkezeti tag is. Döntenie kellett. Minthogy másfél holdból nem lehet megélni, maradt ipari munkás. Bagóért megváltották. Én viszont a későbbiekben nem vettem ezt tudomásul. Művelem azóta is. A kutya nem szól hozzám. A kárpótlással a volt tizenhét és fél holdunknak csak egy töredékét tudom visszaszerezni. Kb. egyharmadát. Ennyi esik bele a kijelölt földalapba a miénkből. Én a máséba nem megyek. Senkiébe. Nem akarom, hogy mások kárt szenvedjenek miattam, ha nekem kárt is okoztak. Ha rám licitálnak ? Erre mondom én, hogy a villám csap bele abba a személybe, aki ezt meg meri tenni, de a villámnak a másik végét én fogom. 40
