Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 6. szám - Dobozi Eszter: Tíz körömmel (Izsák 1993-ban - III., befejező rész)
A Falutévé stábjának megjelenésére a bejárat elé már valamivel többen odamerészkednek. Gazdák, gazdajelöltek, volt gazdák — és ott van ő is, ő, a falu bolondja. Hozza őket a kíváncsiság. A csöppnyi szenzáció. Itt a budapesti TV. Itt, ezenközben szemelek ki egy fiatalt?), középkorút?) embert. Ezzel a típussal — mondom magamnak — még nem találkoztam. Gondozott külső. Keskenyre borotvált bajusz. Anorák, tiszta nadrág, mintha nem is farmer volna. Készségesen vállalkozik a válaszokra. A másikuk, talán valamivel idősebb, önként ajánlkozik. Benn ülünk le az üres, félig-meddig elfüggönyözött előadóteremben. Remeg a térde, miközben beszél. Lámpaláz? Izgalom? Amit mond, abból sejtem, csupán az ingerültségét nem tudja palástolni, amelyet a feltoluló vádak idéztek elő benne. A saját földünket akartam volna visszaszerezni. Illetve annak egy részét. Mert az egész birtok 75 hold volt, szántó, szőlő, erdő. Megpróbáltam volna még elvetni a búzát. De keresztülhúzták a számításomat. Bérbe se kapom meg, amit odadtak, nem a miénk. Nem merem rávinni a ganét se. A régi családi birtokot szerettem volna. Nagyon jó minőségű földek voltak. Most a tsz használja. Nekem fizetnem kell a bérletet a másikért. O mit fizet ? Már látom, hogy nem fogjuk mi azt visszakapni. Ez politika. Apám kulák volt, szerintem ezért nem engedik még mindig, hogy hozzájussunk. Már gondoltam én is - elkeseredésemben -, hogy elfoglalom, mint ahogyan másutt is tették, hallottam a tv-ben ilyeneket. De nem mertem. Nem akarok ujjat húzni. Lehet, hogy ugyanaz jön vissza, mint régen volt. Megtorlások. Perek. Börtön. A háttér: nagyon is ismerős. Juhász István története e tájékon sokak története. Az apját 1951-ben letartóztatták. Tíz évet kapott. Mire fölcsöpörödtem, hatéves lehettem, már csak azt láthattam, hogy egy kunyhóban lakunk. A nagy birtokról én már csak a szülőktől hallottam később. Mikor hazajött édesapám, elment az állami gazdaságba trógemek. O ment el cselédnek. A továbbiakban is szokványos az életút: Jó tanuló, de nem tanulhat tovább. Elszegődik a kecskeméti Földgép Vállalathoz. Mígnem úgy dönt, hogy hazatér. Az ország egész területén dolgoztunk - Nagylaktól Erdőkertesig. Hát a világot jártuk állandóan. Engem a föld hozott haza, meg a család. A gyereknek apa köll. Elszokik tőlem, ha mindig csak búcsúzunk. De kifizetődőbb is itthon, mert így tudok jószággal foglalkozni. Kertészkedek, fóliázok, szőlőzök, szőlőiskolám van. Több a forrás, több a bevétel. Gyerekkoromban mozdonyvezető szerettem volna lenni. Hát nem az lettem. De voltam fűtő, voltam traktoros, nehézgépkezelő. Hiába. A vérében van az embernek, hogy csak a föld... Öröm látni, ha valami szép. Boldogság. Szóval örülök, ha a jószágok szép kövérek, nem soványak. Nem félnek, kezesek. Ha bemegyek hozzájuk, dörgölőznek. Szóval ez az életem. Tíz hold bérelt földem van. Tízet meg szeretnék visszavenni. Ennyit meg tudok művelni. A családom el tudom belőle tartani. Van gépem, ekém, mindenem. Ha köll, lovat veszek. Készülök már több éve. Hogy meghallottam, lesz kárpótlás, a szőlő árából mindig gépet vettem, permetezőt... Van egy tizennyolc éves fiam. Ö majd segít. A kicsi még nem tud, tízéves. Hogy a nagyobbik fiamnak milyen tervei vannak? Nem tudom pontosan, de szeretném belénevelni a munkába, csakhogy nincs miben. Ez a mostani helyzet engem is élbizonytalanít. Már látom, nemhogy ősszel, de még tavasszal se kezdhetek vetni. Miben lehet reménykedni? Itt? Húha\ Hadd ne mondjam. Csúnya dolgok lesznekl Mikus Sándort hallgatva megállapíthatom, hogy Juhász István félelmei, előrejelzései talán nem is alaptalanok. A megyei kárrendezési hivatalhoz írott beadványának másolatát nyújtja át nekem is. Követelését és tiltakozását. Mert nem tudja elfogadni a kárpótlási törvényt. Mindenáron vissza akarja szerezni családi örökségét, azokat a földeket, amelyeket elődei több generáción keresztül vásároltak meg. A strassburgi embeijogi bizottságig is hajlandó elmenni ezért. Konokság, már-már feldolgozhatatlan fájdalom és harag, fenyegetés a hangjában és égő szemében. Meg39
