Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 5. szám - Legenda Pilinszky Jánosról (Összeállította Albert Zsuzsa)

Lengyel B.: Együtt voltunk kint Rómában 1948-ban, Weöres Sándorékkal, Pi- linszkyvel, Toldalaghyval, Takáts Gyulával, Csorba Győzővel, egész sor kitűnő köl­tővel. Toldalaghy Pál volt a legkedvesebb barátja ott Pilinszkynek. Ott volt Pi­linszky és cigarettázott és eszpresszózott, olyan mértékig volt Róma nélküli, hogy az egész megdöbbentő volt számomra. Kovács PMégis mindent tudott és mindent ismert. Amikor én 1969-ben eljutot­tam először Rómába, akkor napokon keresztül magyarázta, hogy hova menjek el, mint nézzek meg. Mindent tudott! Nem tudom, hogy honnan. Domokos M.: Azt hiszem, ebben a vonatkozásban — látszólag — ellentmondás tá­madhat közöttünk, mert való igaz, én is tanúsíthatom, hogy Jancsi extatikus elra­gadtatással beszélgetett, vitatkozott, s valóban csak sajnálhatja az ember, hogy ak­kor még nem létezett hordozható magnetofon, s nem vehettem föl például azt a beszélgetés, amelyet Lator Laci is említ, amikor ő és Németh László, mint két hitvi­tázó, ugrottak egymásnak. Olyan szenvedéllyel, mintha a vita tétje az lett volna számukra, hogy a végén, mint alulmaradót, melyiküket vetik máglyára. De azt egyikünk sem gondolhatta, hogy Jancsi az életnek olyan területeire is kimerészke­dik majd, ahol nem Toldalaghy Pállal találkozik, és nem Németh Lászlóval vitatko­zik. Hadd mondjak erre egy példát, amely az én szememben ezt a változást jelzi. Egyszer (időpontot nem tudok említeni) felhívott telefonon, ha valami izgalmasan újat akarok látni, akkor menjek el egy szombat délután a Kertészeti Egyetemre, ahol az aulában egy dzsán pantomim kiállítás lesz látható, csak aznap este, amelyet El Kazovszkij „installál”. (Kazovszkij szintén jó kapcsolatban volt Pilinszkyvel, s Venczel Verával is, mert ővele is többször találkoztam a Hajós utca 1-ben, Jancsi szobájában.) Elmentem, s azt hittem, hogy káprázik a szemem, én ugyanis ilyesmit még soha életemben nem láttam: harisnyanadrágba öltöztetett, egyébként ruhát­lan nők hevertek ott mozdulatlanul, különböző pózokba beállítva. (A beállítás volt El Kazovszkij feladata.) A látvány megszervezése nagyon hosszú ideig tartott, a meghívott közönség színe előtt, nyilván ez is megtervezett része volt a happening- nek, majd egyszercsak megjelent Jancsi, Rubin Szilárddal az oldalán, unottan ciga­rettázva sétálgatott a lenge harisnyanadrágba bújtatott hölgyek között, cigarettája hamuját szinte rápöccintve a kiállított hölgyekre. Olyan világfias közönnyel és unottan, mint akinek már a könyökén jön ki az ilyesmi, s csak jólneveltségből nem fordít hátat a komédiának, e modern Babilonnak. Tizenöt évvel korábban, amelyre Nemes Nagy Agnes jellemzése vonatkozik, ez elképzelhetetlen lett volna. Pedig nyilván benne volt, rejtetten, az alkatában és a természetében ez a lehetőség is, mint ahogyan a versbeszéde is hirtelen megváltozott a hatvanas-hetvesnes évek fordulóján, aminek a Szálkák volt az első dokumentuma. S nyilván megmaradtak a szorongásai is, hiszen félelmeit az ember nem tudja beadni egy ruhatárba, de egyre felszabadultabban vett részt az életben, mint aki jobban tudja kezelni — uralni - a szorongásait, s másképpen is együtt tud élni a félelmeivel. Valami bölcsesség is volt ebben. Törőcsik Mari: Nagyon váltakozóan élt. Volt, hogy úgy élt hosszú-hosszú ideig, mint egy remete, és az nem titok, hogy akkor általában nagyon ivott és akkor az idegosztályon kötött ki. De szerintem valamit nem bírt tovább elviselni, és le akarta magát blokkolni. Tudniillik, őneki semmi köze nincs az alkoholistákhoz, semmi. Volt, amikor évekig nem ivott. O nem ivott, ő egyszercsak ráállt és inni kezdett. És akkor kikötött az idegosztályon. Ott is szerintem akkor állt helyre, amikor úgy érez­te, hogy önmagát erre összeszedte. Rendkívül erős ember volt különben, és egészen kivételes elbűvölő humora volt, hiszen úgy is halt meg, hogy nevettek körülötte, ő is nevetett. Emlékszem, mikor Velemre lejött, Szombathelyre mi mentünk érte az ál­lomásra. Vonattal jött, a lányom akkor volt ötéves, a János volt a keresztapja. Én 74

Next

/
Oldalképek
Tartalom