Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 5. szám - Dobozi Eszter: Tíz körömmel (Izsák 1993-ban - szociográfia II. rész)
képviselni. És úgy érzem, hogy ez sikerült. Másrészt én mindig úgy akartam élni, hogy rövid földi életemben minél több örömem legyen. Hogy ezt az örömet megoszthassam a környezetemmel.- Sosem hívták, kényszerítették a pártba?- De, előfordult. Azt mondtam, apám-anyám munkaképtelen (anyám többek között tizenhét évig ágybanfekvő volt), nekem már volt a házasságom miatt összekoccanásom a szülőkkel, ha én belépek a pártba, végleg szakítanom kell velük. Hát ne kívánják, hogy a beteg szüleimtől elforduljak. És méltányolták. Egyik alkalommal pedig, mikor már Orgoványon dolgoztam, a járási elnök meg az elnökhelyettes megjelent nálam, hogy jöjjek vissza Izsákra tanácselnöknek. Mondom, hát nem vállalhatom, én nem vagyok párttag. Mindegy, nem probléma, betöltőd, és majd be fogod látni, érdeked, hogy belépj. Kaptam két hét gondolkodási időt. Ha akkor azt elvállalom, biztos nem úsztam volna meg. Most, ahogy eljöttem nyugdíjba, úgy érzem - ha az életpályámnak vége is - mindazok után, amin keresztülmentem, a megelégedettek közé tartozom. Az emberek ma is elfogadnak, annak ellenére, hogy sokan zöld bárónak neveztek. Fölkértek, hogy induljak a képviselő-választáson. Először azt mondtam, nem. De aztán meggyőztek. Azzal, hogy nehéz korszak átélője voltam, azokat az embereket, akik akkor szintén talpon próbálták maradni, jobban meg tudom védeni. Hiszen tudom, min mentek keresztül, hogyan kellett alkalmazkodni, de gerincroppanás, -ferdülés nélkül. És bejutottam. A testület meg alpolgármesterré választott.- Lehetséges volt gerincferdülés nélkül élni?-Nem volt túl könnyű, nem is mindenkinek sikerült... Kényes szerep A korszak változásai, az önkormányzati választások olyan pozícióba emelték K. Szabó Józsefet is, amelyben ugyancsak meg kellett tapasztalnia, milyen nehéz régi és újkeletű haragok, sértések és sértődések, fájdalmak és félelmek felforrósodott légkörében az egyensúlyteremtő szerepét betölteni. Mert ebbe az irányba vitte - úgy tűnik — természetei?) ösztönei?) észjárásai?). Ahogyan polgármesteri munkájáról, az önkormányzat működéséről beszél, effajta vezetői beállítottságot árul el. Sikerült kívül hagyni a pártviszályokat. Nagyon kevesen kerültek be pártok képviseletében, olyan testület jött létre, amelyik kizárólag a község boldogulásával próbál foglalkozni. K. Szabó József — megválasztásáig az állami gazdaság gépésztechnikusa, műhelyvezetői beosztásban — a kisgazda párt támogatásával kapott mandátumot. Új megbízatásába, úgy érzi, szinte véletlenül csöppent bele. Élőtte egy hónappal eszembe se jutott, hogy képviselő akarjak lenni. Rábeszéltek, s én elvállaltam a jelölést. És K. Szabó Józsefnek is, immáron polgármesteri mivoltában, meg kellett érnie, hogy éppen támogatóival romlik meg a viszonya. Azokkal, akiket egyébként — vallomásai szerint - mélyen megérti, belülről ismeri sebzettségüket. És érzelmileg talán hozzájuk is kötődik, hiszen az ő családjáéval, apjáéval is rokon az a sors, amely amazok részére a történelemtől kiosztatott. Az édesapjának - így idézi föl - mintának tekinthető gazdasága volt, 24 hold földdel (benne 5 hold szőlővel), állatállománnyal. A dán példa alapján több izsáki társával összeszövetkezve korszerűsítették a gazdálkodást. Beton silógödröket építettek például... Aztán 1952 őszén őt is — sok más tehetős izsáki parasztemberhez hasonlóan — kiforgatták minden vagyonából. A gazdasági épületeket kiszemelték brigádközpontnak, a lakását át kellett ad65
