Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 5. szám - Dobozi Eszter: Tíz körömmel (Izsák 1993-ban - szociográfia II. rész)

termelőberendezésekhez. Adó- és illetékmentesen vihette ki az üzletrészt. Ez bizonyára csábító volt. A kiválni akaróknak legalább a fele már nyugdíjas volt. Ez utóbbi változások megosztották a lakosságot. Mert volt olyan, aki a főállását is meg akarta tartani, meg a vagyonrészt is vinni szerette volna. Hogyan biztosítson a tsz munkát neki, ha amivel dolgozni lehetne, ő maga viszi ki a közösből.

— Fiatalabbak mertek-e ilyen módon változtatni a sorsukon?- Elvétve. Közülük inkább az ipari ágazatokból váltak ki. Az ám az igazság, hogy a magángazdálkodás sem fenékig tejföl. De nem is hiszem, hogy helyes volna millio- megy magángazdaságot működtetni. S mind gépesíteni külön-külön. Anyagilag nem tart ott ez az ország, hogy ezt elbírja. Nem volna gazdaságos, nem volnának igazán kihasználva a gépek. Vannak olyanok, akik négy-öt hold földdel is beleugra- nak a vállalkozásba. Ennyiből nem lehet egy családot fenntartani. Még húsz-hu- szonkét hektáros jó szántófölddel is kockázatos. Rájöttek erre már sokan. Kínálgat- ják vissza a földet. Pedig egyikük-másikuk az elsők között verte az asztalt. Sok vitám volt velük. Hát értsék meg, ezt nem lehet úgy, hogy beszaladnak hárman, és tessék, itt van a birtok. Ezt valamilyen rendszerben lehet csak megszervezni. Nem nagyon voltak türelemmel. Most meg nem tudnak a földjükkel mit kezdeni. Csak egy példát hadd mondjak el: Volt itt egy ötven-ötvenöt körüli hölgy. Hetente bejött a föld- ügyesekhez, hogy mikor adják már a földet. A tessék várni helyett egyszer azt találta mondani az ügyintéző, hogy a jövő héten kedden. Hátraugrott az ajtóban - jaj, Istenem, mit csináljak vele. Mi már a törvény megjelenése előtt kialakítottuk a föld- visszaadási rendet. Elfogadta a közgyűlés is. De jött a törvény, és kivette a szövetkezetnek a kezéből az intézkedés jogát. Mi az esetek többségében tekintettel voltunk az eredeti tulajdonos igényeire. A közös telepítésű ültetvényeinket is megvehette, aki akarta, és elsőséget élvezett, aki addig is művelte. Korábban volt szakcsoportos szőlőnk is. Sokan saját erőből telepítették. Az ültetvény az övék, a földet alatta bérelték a szövetkezettől. Mi már akkor - mikor kialakítottuk a szakcsoportot - figyelembe vettük, ha a terület valamikori tulajdonosa jelentkezett.

— Mégis vannak, akik panaszkodnak.- Nyilván a másik oldalon mondják az ellenkezőjét! Vannak olyan rugalmatlan emberek, akiket észérvekkel se lehet eltántorítani az elképzelésüktől. A helybeli gazdák egy része rendkívül sajátosan értelmezi a törvényeket. Olvassák a Magyar Közlönyt, és csak azokat a részeket veszik figyelembe, amelyek az ő szájuk íze szerint vannak megfogalmazva.

A kárpótlási földalap-kijelölés fölvetette problémákról kérdezem Izsák Istvánt. Rágyújt. Mélyet szív a cigarettájából, és csak azután folytatja.

A földalap-kijelölésünk csak a bíróságon nem járt még. A sokadik változat most jogerőre emelkedett. Kevés a kijelölhető föld, az a baj.

— Nagyobb a követelés, mint amit teljesíteni lehetne?- Látszólag. De ki tudja megmondani, mekkora a tényleges igény. A kárpótlási hivatal a kérelmek benyújtása utáni hatvan napon belül közölte velünk, hogy 32 000 aranykorona a földigény. Kérdezem én, honnan tudta a hivatal megállapítani? Becsléssel? Valahol hibának kell lennie. Különféle érdekek ütköznek: részarány-tulajdonos a kárpótlandókkal. De van olyan is, akinek mind a kettő fáj, mert mindkettőben érintett. Nem éri el a szövetkezet tulajdona a 70 000 aranykoronát. Ebből 49000 aranykorona a részarány-tulajdonosokat illeti meg. A jelenlegi törvény nekik biztosít elsőbbséget. A kárpótlás csak a visszamaradó területen lehetséges. Ebből 5300 aranykorona a nemzeti parké. S ezt nem jelölhetjük ki a kárpótlási földalapba. A fennmaradó részből kell még képeznünk a tagi alkalmazotti földalapot. A közös tulajdon 50 %-át lehet erre a célra felhasználni. Míg más helyeken a húsz-harminc aranykoronákat is megkapják az alkalmazottak, nálunk ötnél több nem jut. És hol

56