Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 5. szám - Pethő László: Mit sikerül a bőrbe tenni? (Kárpótoltak és magánvállalkozók)
Áprilisban megalakult a Keverő Kft, amely azóta is működik. Jelenleg három fő- részvényese van, mellettük hatan szálltak be a dolgozók közül. A Kalap Kft is megszerveződött, de a vezető a piaci ismeretek híján nem vállalta az önállóságot, így ez egyelőre leállt. A nyár végén további vállalkozási formák kerültek szóba az igazgató tanácsban. Felvetődött egy részvénytársaság megalakítása^ de ez a forma nem mezőgazdaságbarát, így maradtunk a kft-k alapítása mellett. Ősszel megkezdődtek a munkahelyi közösségek gyűlései, melyeken figyelembe veszik az egyes eszközállományokat és mindenkivel újra tárgyalják a kft-k megalakítását. A meglevő mellett valószínűleg létrejön a növénytermesztő, a szárító, az állattenyésztő, az erdészeti és a közgazdasági-pénzügyi kft. Egyszerűen nem látok más kiutat. A jelenlegi támogatások vállalkozásbarátok, de egyáltalán nem szövetkezetbarátok. Azt a lehetőséget, ami ennek ellenére adott, azt viszont ki kell használnunk. T. Imre: Mindent egybevetve úgy gondolom, biztonságosabb megoldás ez, mintha a tsz-ben maradtam volna. Látom, a tsz egyre kevesebb embert foglalkoztat, én pedig — ha nem is könnyen - de elboldogulok. Özv. E. Istvánná: Állandóan számolni kell. A mezőgadaságban mindig úgy volt és lesz, hogy a jobb és a gyengébb évek váltogatják egymást. Az ember számolgat és figyel. Volt, ami bejött, jól el lehetett adni. Akinek tavaly káposztája volt, az jól járt. Az idén viszont már nem így volt. Most befektettük a félrerakosgatott pénzünket. Ez azt jelenti, hogy egyelőre a tartalékaink mennek rá. Volt egy traktorunk, roncsokból összeszerelte a fiam. De az nem elég, még egy traktort kellett szerezni. Az is használt traktor. Jobb volna új gépet, gépeket venni. Az azonban olyan nagyságrendű beruházás, amit hitelből nem szabad megvenni. Készpénzünk meg nincs annyi. Egyelőre használt gépekkel bajlódunk, aminek sok hátránya van. Nehezen indulnak, több a meghibásodásuk, sokat fogyasztanak. A kormányzat meg a mezőgazdasági bizottság is rájött, hogy a mezőgazdasági exportot fel kell lendíteni. A déli országokkal nem vagyunk versenyképesek, mert nekünk szénnel vagy olajjal kell fűteni, és az mind drága. De nyáron itt van a jó paradicsomunk, az uborkánk és Németország szívesen vett tőlünk mindig. És Franciaország kivételével venné tőlünk egész Európa. No meg délen van megfelelő érdekképviselet, ami nálunk nagyon hiányzik. Kevesen is vagyunk, meg nem is nagyon akarják sokan. Az sem mindegy, hogy a jelenlegi kormány négy éve lassan letelik. A választások miatt mindenki mást mond. Nagyon nehéz az egyszerű embernek eligazodni. Az ellenzék is mást mond, nem lehet pontosan kiszámítani, hogy mi következik. Egy biztos, ígérni mindenki tud, annyira nem vagyunk szegények. Reméljük, a földügyet már nem bolygatják. De jó lenne, ha azokat a kedvezményeket, amit a tsz-ek megkapnak, azt mi is élveznénk. Világéletemben nagyon szerettem a dinnyét árulni. Olyan helyen volt a földünk, ahonnan gyerekként is árulhattam. Nekem családom révén véremmé vált a földszeretet. Nem is bírtam volna ki a férjem elvesztését, ha nem találom meg a helyem a kertészetben. ifj. É. István: A rendszerváltás megtörtént, befejeződött. Ha nem is teljesen egyenesen, de olyan kis cikk-cakkban mennek előre a dolgok. Végül is az állam nem mondhat le a mezőgazdasági jövedelemről. Ennél is nagyobb baj, hogy az emberek nincsennek felvilágosítva a lehetőségekről. Ezekből sokkal több van. Lehet a kormányt szidni, de tény, hogy sok lehetőséget biztosít. Az emberek ezeket egyszerűen nem veszik igénybe vagy félnek igénybe venni. A lehetőségeknek utána kell menni. A magam példájából tudom, hogy sokkal egyszerűbb volt, amikor a munkahelyen elmondták, hogy ezt és ezt kell tennem. Most viszont saját magamnak kell kikapar49