Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 5. szám - Pethő László: Mit sikerül a bőrbe tenni? (Kárpótoltak és magánvállalkozók)

ni a gesztenyét. Gondolkozni kell, utána járni és újra menni. Nem ehhez vagyunk szokva. Ilyenkor mindig jó valakire ráhárítani a felelősséget. Pedig nincs más fe­lelős, csak saját maga az ember. Néhány éve összeismerkedtünk egy francia házaspárral. Kölcsönösen megláto­gattuk egymást. Nekik van egy farmjuk, azon gazdálkodnak, főleg Holsten marhák­kal foglalkoznak. Jól megélnek belőle, de csak úgy, hogy minden lehetőséget meg­fognak. Télen, amikor a földeken nincs munka, szerződést kötnek az önkormányzattal, és mindenki jól jár. A havat is eltakarítják és a farmernak is van keresete. Nekünk is minden lehetőséget meg kell ragadnunk. E. Vencel: Végül is én a következőképpen látom. Azt gondolom, ha gazdálkodni akarok, akkor stabil alapokról kell elindulni és erre építeni a következő lépéseket. Legyenek saját gépeim és ne legyek kiszolgáltatva másoknak. Ne kelljen attól tar­tanom, hogy elesek valamiféle jövedelemtől, mert valaki nem jön az éppen esedékes munkafolyamatot elvégezni. így lehet pici, apró lépésekkel a növekedést biztosíta­ni. Eredetileg én is dinamikusabb, rohamléptekkel megteendő növekedést képzel­tem el, dehát erre jelenleg nincs lehetőség. Megfelelő tőkeerő nélkül nem lehet a nyugati farmer mintájára fejlődni. A módosított elképzeléseim szerint a megtermelt jövedelem túlnyomó részét mindig beforgatom a gazdálkodásba azért, hogy állandó versenyképes maradhassak a piacon. A megtermelt jövedelemből egyelőre csak egy minimális részt, a legszükségesebbekre valót szabad felélnünk. Azt is látom már, ha bizonyos időszakot át tudok vészelni, akkor fel tudok építeni egy olyan gazdasá­got, amiből már jól meg tud élni egy család. Úgy gondolom, ez lehet a dinamikus fej­lődés alapfeltétele, miszerint minél nagyobb tőkével, minél nagyobb lépésekkel és lehetőleg a többieket megelőzve tőkekoncentrációt kell megvalósítani. Magam ré­széről természetesen a birtokkoncentráció azon szereplői közé szeretnék kerülni, akik felvásárolják a földeket, és nem azok közé tartozni, akiknek birtokát egy na­gyobb hal veszi meg. Arra számítok, hogy belátható időn belül — kettő vagy öt év múlva — a földek érté­ke növekedni fog. Ha az állam tényleg komolyan veszi a művelési kötelezettséget, akkor ennek nagyon sokan nem tudnak majd eleget tenni. Ok a földjüket bérbe fog­ják adni, esetenként lesznek olyanok, akik igyekeznek majd megválni tőle. Erre ala­pozva szeretnék növekedési pozícióba kerülni. Nem óhajtok hatalmas területeket, de úgy érzem, hogy olyan 50 és a 100 hektár közötti területnagyságot kellene elér­nem. Ekkora területen rentábilissá válhat a gazdálkodás, lehet beruházni, a vissza- forgó jövedelemből pedig tisztességesen megélhet egy család. * * * Itt tart a megkérdezettek napról-napra változó helyzete 1993 novemberében. E sorok közreadójának terve, hogy mind a magángazdálkodás, mind a szövetkezeti gazdálkodás útját választók sorsát - évenként megkeresve őket — továbbra is figye­lemmel kíséri. 50

Next

/
Oldalképek
Tartalom